6-7 évesen elkezdjük az iskolát, de már akkor a ballagás napjáról álmodozunk. Pontosabban a szalagavatóról, mert az az első bál egy fiatal életében, ami csak és kizárólag róla szól. De szorosan ott van a nyomában a ballagás is, ami pontot tesz a kötelező tanulással töltött évekre, ráadásul még felnőtté avatásunk első ceremóniájaként is aposztrofálható.
Ahogy az idő, úgy a közösségi hagyományok is folyamatosan változnak. Milyen volt régen a ballagás? Olyan, mint ma, vagy sokkal több formális része volt? Hiszen sokkal több szabály szerint élték akkor az emberek az életüket…tűnődhetünk ezen.
A Középsuli.hu utánajárt annak, hogyan is zajlott ez a szép ünnep 10-20-30 évvel ezelőtt…
A ballagás, mint szokás, Magyarországon a 18.századig nyúlik vissza, amikor az első ballagók elindultak a selmecbányai Bányászati és Erdészeti Akadémiáról. Majd az 1950-es években be is tiltották egy időre, de Főnix madárként újraéledt, és új szokások hadával bővült, hogy a mai formájában végleges alakot öltsön. Ez a szertartás nem csupán az iskolás évek lezárását jelenti, hanem egyfajta “spirituális” átmenet a “gyermeki létből” a felnőttbe.
Dr. Kiss Róbert Richard, Prima Primissima-díjas, és Pulitzer-emlékdíjas újságíró iskolai pályafutása, mint látszik nem ért véget a gimi után, de kedvesen emlékszik vissza azokra az időkre. 🙂
Amikor én ballagtam, klasszikus Berzsenyi ballagáson vettem részt, hiszen a Berzsenyi Gimnázium, most már Berzsenyi Dániel Evangélikus Líceum, szokása az volt, hogy a Deákkút Vármegyéig elmennek a diákok. Lényegében a gimnázium épületétől, a Lővéreken át, elmentünk egy kis erdei tisztásig, ez volt a Deákkút Vármegye. Azért hívják így, mert a 19. századtól a diákok önkormányzatot alakítanak, kikiáltják a Deákkút Vármegyét, ahol diák vezető találja ki a szabályokat, ő a legfontosabb elöljáró, és a diákok magukról gondoskodnak, egyfajta önkormányzatot hoznak létre. A Berzsenyi Gimnáziumban mi is azt csináltuk, hogy az osztálytermek körbejárása után elmentünk a Lővérekhez, és ott a Deákkút Vármegyénél voltak az ünnepélyes beszédek. A csobogó forrásvíz mellett az erdei tisztáson ünnepeltük azt, hogy mi is hamarosan érettek leszünk. Ez a magasztos ceremónia Európában egyedülálló hagyomány.
Szerenádozni is voltunk, sőt egy kis botrány is volt belőle, mert a tornatanár kismotorját a kukába beletették a fiúk. Az volt a gond, hogy nem találta másnap a motorját, talán el is vitték a kukások. 🙂
A bankett is nagyon kemény volt, mert úgy döntött az egyik osztálytársam, hogy nem jön el az érettségire. Álmos volt reggel, és inkább nem jött be, de ezt szégyellte bevallani, így azt mondta a tanároknak, hogy nyert az ötös lottón, és így őt ez az egész már nem érdekli. 🙂 A tanárok el is hitték, hogy ez így van, mert az érettségi bankettre eljött.
Szőke Szabolcs, a Diamond Models RiverCast munkatársa hasonló szép emlékekkel gazdagodott. Már egy kicsit szokatlanul is nagy lelkesedéssel beszélt erről az eseményről. 🙂 Persze mind várjuk ezt a napot, de neki a ballagás, és a bankett volt élete egyik legjobb élménye.
Nagyon korán kellett bemenniük, hogy feldíszítsék az egész iskolát. Majd az utolsó osztályfőnöki órát követően végigjárták az egész épületet, ahol életük egyik legjobb szakaszát töltötték. Főleg 10 éves távlatból visszagondolva, amit az ilyenkor megszokott osztálytalálkozóval tesznek legalább olyan emlékezetessé, mint a ballagás, és a bankett voltak.
Nekünk meglehetősen szegényes ballagásunk volt, már, ami a programok felhozatalát illeti. Ugyan volt szerenád, de tulajdonképpen csak azért, hogy legyen. Nem volt különösebben jó buli, vagy erős közösségépítő megmozdulás. A ballagási ünnepség fényét pedig az iskola teljes virágba borításával emeltük, a szokásos vonulást pedig a rádióból ősidők óta szóló Gaudeamus igitur soraival.
Megállapíthatjuk, hogy a ballagás az idők folyamán nem sokat változott. De ezzel nincs is semmi baj, mi szeretjük magasztos, ünnepélyes keretek közé emelni életünk fontos eseményeit és méltóképp megünnepelni. 🙂
kép: berenycafe.hu, vilagszam.hu, cyberpress.sopron.hu
