Deszkázni egy életérzés. Mindenki tudja ezt, aki kicsit is próbálta már. Nem csak arról van szó, hogy száguldasz és ugratgatsz, hanem egy egész életstílust magába foglal. Állandó tartozék a lapos talpú cipő, és már messziről ki lehet szúrni az egész megjelenésről, ha valaki közéjük tartozik.
Talán a kinézet, talán a viselkedés miatt terjedt el, hogy a deszkások mind huligánok. Ők azok, akik rendszerint tönkre teszik a köztereket, valamint darabokra törik a térköveket. Holott ez nem így van. A deszkások között is vannak olyanok, akik csak divatból csinálják. Csak azért van a lábuk alatt, hogy menőnek tűnjenek, de az igazi deszkások nem ilyenek.
Ugyanolyan sportnak számít, mint bármi más, amit kellő odafigyeléssel mások zavarása nélkül lehet űzni. Akik igazán komolyan veszik, azok nem felvágásból csinálják. Rengeteg olyan hely van már, ami kifejezetten a deszkásoknak lett kialakítva, hogy ne a közterületeket tegyék tönkre. A városfejlesztéseknek köszönhetően már komoly lehetőségek rejlenek abban, hogy valaki tovább fejlessze a technikáját.
Azonban így is találkozni olyanokkal, akik továbbra is a járdaszegélyeket, valamint a padkákat használják, hogy deszkázzanak. Könnyű azt mondani, hogy nincs máshol lehetőség rá, de ha nem is keresnek, akkor biztosan nem fognak találni. Fel akarnak tűnni, mások előtt hencegni, hogy meg tudnak csinálni egy Kickplippet, holott ez sokkal többről szól.
Ezeket úgy írom, mint volt deszkás. Az évek alatt volt alkalmam megfigyelni a szokásokat. Két nagy tábort lehet ebből a szempontból megkülönböztetni. Van, aki csak divatból csinálja, hogy menőnek tűnjön. Általában a közterületeken találkozni velük. És van, akik komolyan veszi, és az épített pályákon gyakorol. Teljesen más a kétfajta felfogás és a hozzáállás is változó, de ki lehet jelenteni, hogy nem általánosíthatunk ez ügyben, mert sokan vannak, akik kifejezetten a sport szeretetéért pattannak deszkára.
