– Figyelem, figyelem!- rontott be a terembe Zita, kezében egy hangszóróval.- Hat hónapnyi együttjárás után szakítottunk Mátéval. Megcsalt, én is megcsaltam, ennyi volt. – Osztálytársai összevont szemöldökkel méregették. Mintha Máté cimborája mindannyiuk helyett szólalt volna meg: – Ezt most miért kellett világgá kürtölnie? Osztotta volna meg a nagy eseményt Facebookon, akkor még lájkolnám is…
Nekem barátom az egész világ
A lányok az iskola mosdójában suttogva adják hírül a beavatottaknak, hogy álmaik lovagja szerelmet vallott nekik, a fiúk pedig csak váratlanul megjelennek haverjaik előtt az új barátnővel. Szól a mese egy letűnő korról. Azóta megfordult a sorrend: az egymásra találó fiatalok örömüket először közösségi oldalukon posztolják. Közvetlen környezetük, a család és a barátok, ezáltal gyakran később értesülnek róla, mint a nyári táborban megismert srác, akivel azóta se beszéltek, de virtuális ismerőseik számát gyarapítja. Azért az első csók semmihez sem fogható érzését- ami, ahogy netes adatlapjuk mutatja, a McDonaldsban csattant el- már csak a számukra legfontosabbaknak mesélik el.
Üzenet a kedvesnek
Már Ady is a nyilvánosság előtt búcsúzott el Lédától, s Csokonai sem titkolta mások elől Lilla iránt érzett reménytelen vonzalmát. A költők nagy része a szerelemből táplálkozik, csakhogy van egy hatalmas különbség köztük és korunk nagy megmondóemberei között. Ami a 18. században így szólt:” A hatalmas szerelemnek Megemésztő tüze bánt”, az ma így hangzik: „Csalódtam benned, te köcsög!” A népművészeti agyagedény kilétét homály fedi. Amikor egy ismeretlen ismerős érdeklődik róla, a panaszkodó bosszúsan elküldi melegebb éghajlatra, hiszen ez magánügy. De a felettébb kíváncsiaknak, akik kitartóan próbálkoznak, elárulja az igazságot egy privát üzenet formájában: „Gabinak szól az indulatos megjegyzés, mert a szombati buliban mással táncolt. Igaz, azóta már kibékültünk és dugtunk, de én nem felejtek ám! Meg ma még nem is posztoltam semmit.”
Családi állapota: bonyolult
Úgy is nevezhetnénk: se veled, se nélküled. De így izgalmasabban hangzik, és ezt látva minden ismerős rémüldözve fogja kérdezni: mi történt? Szakítottatok? Az internetre nemrég felkerült egy videó egy (nem valós) párról, akik csak a közös fotókon pózolnak együtt, valójában a hátuk közepére kívánják a másikat. Pontosabban a fiú, akinek gyomorgörcse támad, ha a lány azt kiáltja, ’selfie’. Mert jöhet a vigyázzállás, széles mosoly, s a hazugság a külvilágnak, hogy minden szép és jó. Akár a konyhaasztalnál ülnek, akár az ágyban feküdnek. S máris érkezik a sok lájkba burkolt irigykedő sóhajtás, hogy mennyire szeretnének a boldog szerelmesek helyében lenni.
Lám, érdemes volt erre a csinos kiegészítőre beruházni. Egy érzések és gondolatok nélküli kiegészítőre, akit felpróbálnak, illegetik benne magukat, aztán visszateszik a szekrénybe, és csak egy jeles esemény, no meg a kamera előtt kapják újból magukra.
Igen!
Megható fényképbe botlottam az egyik közösségi oldalon: egy fiú gyertyákat helyezett a földre, amik egy mondatot formáltak: hozzám jössz feleségül? Igen, igen, igen!- kiáltja a lány könnyes szemmel, és kiáltja mindenki más, aki találkozott a szóban forgó fotóval. S miért ne kiáltanák, elvégre joguk van hozzá. A tévésorozatok lánykéréseinél is belehelyezkedik a néző Maria Juanita szerepébe, szinte úgy érzi, ő is jelen van, hogy elé térdel le a jóképű Alberto, az ő ujjára húzza fel a gyűrűt. Vágás, a következő pillanat és poszt már a sokak által várt nászéjszaka.
Egy olyan pillanat, ami csak két emberre tartozik. Az intimitás hiányával a szerelmi viszony elveszti azt a sajátosságát, ami párkapcsolattá teszi. Bárki benne lehet, bárki beleszólhat, bárki érezheti.
Zita, az ifjú ara hófehér ruhájától megválva a takaró alá bújt férjével, Robival, és szája elé emelte hű társát, a hangszórót. – Figyelem, figyelem- kezdte- túl nagy az ágy, még ötven fő elfér benne. Ki akar csatlakozni?
Szerző: Fekete Fanni
