„Elölről kell kezdenem, de még vissza kell érnem…” Így kezdődik Mohai Tamás gitáros-dalszerző életműösszegző lemezsorozatának első trackje. A három albumból, illetve (a „szakállamtitkár” életkorára utalva) összesen ötven szerzeményből álló koncept kiadványok első darabja a sokatmondó Fasznak annyi címet viseli. Amíg az idézett Őskor című szám a Mohai-féle zenei felfogás filozofikusabb oldalát mutatja meg, addig a címadó opusz nyersen, odamondósan és nem mellesleg kellő (ön)iróniával talál bele a közepébe. Az öntörvényű, ugyanakkor nyitott hangzásvilágú anyag egyrészt keresztmetszetet ad Mohai zenekari munkásságáról – a Faxnitól a Boom Boomig –, másrészt a mások számára (Almási Enikő, Dely Domokos, Szakács Tibor, KFT stb.) írt dalokon keresztül epizódokat villant fel az egyszerre széttartónak és egységesnek is mondható pálya állomásiról – valamiképpen vissza(t)érve az első megpengetett hangok ösztönösségéig. A szókimondó művésszel Papp Máté készített a Cseh Tamás Program számára életútinterjút. Ebből olvashattok lentebb egy részletet.
Papp Máté:
Megnéztem a netre feltöltött Önállás című egyszemélyes koncertedet 1991-ből. A műsort követő közönségtalálkozón olyasmit mondasz, hogy: „én nem vagyok egy kopasz, szakállas, ötvenéves fickó, akiről olyan komolyság sugárzik”. A Youtube kidobta a Fasznak annyi című számod videoklipjét is, amiben egy kopasz, szakállas, ötvenéves fickó, vagyis te tolod az igen komoly, ugyanakkor önironikus rapszövegedet. Hogy is van ez?
Mohai Tamás:
Ezen a régi felvételen még tényleg van hajam. Székesfehérváron ülök a tőlem kicsit fiatalabb generáció tagjai előtt, akik elkezdik kajálni, amit csinálunk a Faxnival1 – ez látszik is az arcokon, bár a közönség a beszélgetés alatt megritkul. Azt hiszem, elég jól emlékszem arra, amit ott bolygatok vagy bolygatnak a közönségből. Az afférok is megvannak az akkori időkből. Marha érdekes, hogy huszonöt évesen az ember azt a plusz huszonöt évet teljesen másképpen képzeli el… Most meg már nem lesz még egyszer huszonöt, mert a jós, aki a Vörös Oroszlánban elregélte a jövőmet, azt mondta – még kétezerben, háromezer forint plusz áfáért –, hogy hetven éves koromig fogok élni. De most irónia nélkül: az leszel, aki a legkevésbé akarsz lenni. Egyébként nem hiszek az ilyen jól hangzó kinyilatkoztatásokban, csak néha valami szöget üt az ember fejébe. Tehát szöget ütsz a saját fejedbe egy huszonöt évvel ezelőtti kijelentéseddel. Nem őrültem meg, világéletemben érdekelt, hogy mi történik körülöttem és mit beszélnek róla, mit mond a szomszéd, a muterom, a faterom, a nagybátyám. Később aztán megtudod, hogy sokan közülük hülyeségeket beszéltek, legfeljebb jól hangzott egy-egy beszólás vagy tanács. Huszonöt éve én is jó dolgokat akartam mondani és ez valamelyest sikerült is, nem esett nagyon szét, mert a koncentráció a legfontosabb mindig, azenében is. Aztán mégis Fasznak annyi lett belőle, látod…
(…)
https://www.youtube.com/watch?v=OmSJEiEBqxI
Kép: kifra.hu
A cikk a Nemzeti Kulturális Alap Cseh Tamás Programjának támogatásával készült.
