Veled előfordult már, hogy a suliból, barátodtól, vagy bárhonnan hazafelé menet szokás szerint felszálltál a buszra, ám egyszer csak arra lettél figyelmes, hogy valami egészen más irányba fordul a busz, pedig a megfelelő számúra szálltál? Nos, velem már kifejezetten sok ilyen eset történt, rendszerint vicces, néhol kiakasztó következményekkel.
A legutóbbi ilyen eset egészen friss számomra, tegnap történt. Budapesti vagyok, egy 114-es buszra vártam a Bikás Parknál, ami a menetrendben előírtak szerint meg is érkezett, majd el is indult, ám kapásból az első kereszteződésnél, ahol balra kellett volna lefordulnia, tovább ment egyenesen. Mielőtt elmesélném, pontosan mi történt, találgassunk picit. Ideális esetben mi történik ilyenkor? Leginkább az, hogy egy utas szól a vezetőnek, az elnézést kér, majd visszafordul és megy a helyes úton. Nos, ez a szituáció 5 ilyen esetből egyszer történik meg, általában lényegesen viccesebben, avagy kiakasztóbban záródik a szitu.
Jelen esetben a busz nagyjából fele szinte egyből észrevette a fordulatot, majd halk susmus kezdődött, mindenki a mellette levőtől kérdezte, – ez nem 114-es volna? – és beállt a teljes értetlenség. Addig ment a halk ciripelés, hogy kezdtem elgondolkodni, fog itt bárki szólni? Így végül – nagyjából a busz felétől – hangosan, de udvariasan megszólaltam:
Elnézést, valaki szólna a vezetőnek, hogy abszolút nem erre kéne menni?
Ekkor jóleső érzésként tapasztaltam, hogy a fél busz elégedetten nézett rám, majd egy másodperccel később kissé mély hangon érkezett egy tisztelettel teli válasz: MÉR? – ennyi. – A sofőr volt. Erre szintén jóhiszeműen útbaigazítottam, hogy jelenleg egy 114-es buszt vezet, ami történetesen nem erre közlekedik. Az erre kapott válasz már nyomdafestéket nemigen tűr, a történet pedig úgy folytatódott, hogy nagyjából egy perccel később a busz egy másik járat megállóhelyénél – ahol egyébként meglepően vicces arccal fogadták az emberek – megfordult, visszatért a kereszteződéshez, ott lefordult a jó irányba, és ekkor koronázta meg az eseményt a vezető, a hangosbemondóba belerecsegte: Na, így má’ jó?
Természetesen azért a sofőrök egy jelentős része viszont jól kezeli a helyzetet, még régebben egy Mártonhegyi járatnál mikor ugyanez történt, a sofőr első megszólításra azonnal a hangosbemondóba elnézést kért, sőt, még egy önirónikus viccet is mondott, amin mindenki nevetett. Szintén egy hasonló esetnél mielőtt a busz eltévedt volna, nem tudta már megvárni a megállóban utána futó utast, elindult és miután szóltunk neki, csak pár kis utcán át tudott egy kört letenni, és jó irányba fordulni. Így végül 3-4 perccel később beállt ugyanabba a megállóba, ahol azelőtt az utast ott hagyta, kinyitotta az ajtaját, és a vezető a hangosbemondóba viccesen közölte: Csak önnek, csak most. – mekkora arc már, nem? 😀
Szeretném leszögezni, hogy ezzel a néhány történettel a legkevésbé sem lehúzni szeretném a sofőröket, mert tényleg sokan kifejezetten rendesek, illetve sokszor idegen helyre osztják be őket, ahol természetesen eltévedhetnek… De attól még közel sem mindegy, hogy ki hogyan kezeli a helyzetet.
