Góczán Bettinát, a budapesti Medgyessy Ferenc Német Nemzetiségi Nyelvoktató Általános Iskola német nyelv és irodalom, valamint német hon- és népismeret tanárát, diákjai jelölték a 2019-20-as tanév Év tanárának díjára!
A tanárnő már húsz éve tanít, ebből tizenhét évet egy budapesti műszaki szakközépiskolában dolgozott, harmadik éve pedig az általános iskola tanára, 2. évfolyamtól kezdve a 15. évfolyamig minden korosztályt tanított már.
Nagyon kedves, aranyos, fiatalos, sportos és játékosan tanítja a német nyelvet. Nem túl szigorú, de nem is túl engedékeny. Megszámolhatatlan programmal kedveskedik az osztályának rendszeresen, például nyáron kirándulással, télen korcsolyázással. Az osztályközösséget folyamatosan építi, valamint kerületi német szavaló versenyeken folyamatosan indít versenyzőket. Szeretné elérni azt, hogy minél több diák 8. osztályra le tudja tenni a DSD német nyelvű alapfokú nyelvvizsgát – írták róla.
Ismerjétek meg!
Mi motiválta, hogy a tanári pályát válassza?
A gyermekek szeretete édesanyámtól származik, aki tanár szeretett volna lenni, de erre nem volt lehetősége. Kiváló pedagógusok tanítottak mind a celldömölki Eötvös Lóránd Általános Iskolában, mind Szombathelyen a középiskolában, akik valóban gyökereket adtak nekünk, hogy utána szárnyalni tudjunk. Talán ezért történt az, hogy hiába készültem jogi pályára, mégis a Tanárképzőre adtam be a jelentkezési lapomat. Nagy öröm volt az is, hogy a kötelező tanítási gyakorlatomat régi tanárom mentorálása alatt tölthettem.
Milyen tanítási módszereket tart a legmegfelelőbbnek az óráin?
Tanári pályám kezdetén, a saját tanulmányaim alatt kedvelt módszereket (szemléletes, gyakorlati, kutató, heurisztikus) vegyítettem a tanárképzőn tanultakkal. A magyar és külföldi továbbképzéseken szerzett tudást igyekeztem a nyelvtanulási célokkal (érettségi, nyelvvizsga), a diákok képességeivel, igényeivel és a helyi adottságokkal egységben alkalmazni. Hiszem, hogy nincs egyetlen jó módszer, de széleskörű megközelítéssel, másféle szemléletmódok használatával több sikert érhetünk el a tanulás-tanítási környezetben.
A hagyományos oktatási rutinok, megszokott osztálytermi formák mellett, nyelvtanárként a használható nyelvtudást (is) adó, élményalapú, ITK eszközökkel is alátámasztott, interkulturális nevelést is tartalmazó, aktív (közös tanár-tanulói dominanciájú) idegennyelv-oktatás elkötelezett híve vagyok. A kulturális tudás bővítése (projektek, programok) az osztályfőnöki munkámhoz is szervesen kapcsolódik. Nyitott vagyok az újdonságokra.
Mennyire tartja fontosnak a jó tanár-diák viszonyt?
Már kezdőként megfogalmazódtak bennem a tanár-diák viszonyra való személyes irányelveim, amelyeket azóta is tartok. Tudom, hogy nem szerethet minden diákom, mindenkinek van rossz és jó napja (tanárnak, diáknak egyaránt), hete, hónapjai, de azzal a csoporttal/osztállyal lehet tudtam/tudok jól együtt dolgozni, ahol mindkét fél elfogadta/elfogadja és tiszteletben tartja a másikat. Szeretem, ha szeretnek a diákjaim ((ki nem??!), de tudtam olyan diákkal is együtt dolgozni, akivel nem volt felhőtlen a kapcsolatunk.
Melyek ezek az irányelvek, amelyeket a tanár-viszonyban betartok? Hitelesség (emberi és szakmai), tisztelet, bizalom, segítőkészség, empátia, egyenlő bánásmód, játékosság, humor.
Hogyan reagálhat egy tanár a kínos helyzetre?
A humor, egy-két komolyabb helyzettől eltekintve, mindig kiváló reakció egy-egy kínos szituációra. Saját hibáimnál már szállóigévé vált a „Még nem ért le a kávé…” mondatom, vagy a „Ma nincs rajtam semmi zöld, biztosan azért van…” (a zöld szín a kedvencem).
A diákok kínos helyzeteinél a legfontosabb, hogy a diák ne érezze még rosszabbul magát, ne érje atrocitás a társai által, és a helyzetből adódó feszültség: stressz a tanár segítségével levezetve és ne generálva legyen.
Melyek a tanári pálya legnehezebb pillanatai?
Nehéz és egyben csodálatos elbúcsúzni egy-egy osztálytól, csoporttól, akikkel sok évet töltöttünk együtt. Nehéz feldolgozni egy halálesetet – legelső osztályomban sajnos ezt is megéltük 10. osztályban, érettségiig cipelte az egész osztály napi szinten magával Bence emlékét. Nehéz „külső szemlélőként” figyelni sok család problémáit, amelyekre pedagógusként, családsegítővel, pszichológussal együtt dolgozva sem tudunk megoldást találni. Nehéz látni, ha egy diákunk minden erőfeszítésünk ellenére is feladja az álmait.
A jövőben milyen változtatásokat szeretne véghez vinni?
A karantén alatt a digitális oktatás által olyan mennyiségű új ismerethez jutott a tanártársadalom, én is, amelyet szeretnék még a jövőben is tovább fejleszteni (feladatgeneráló programok megismerése, szemléltető ábrák készítése, online dolgozatírás. színes, érdekes online anyagok stb.), és a hagyományos oktatásba is beépíteni.
Jelenlegi munkahelyemen színházpedagógiai, német nemzetiségi feladataim is vannak, ezekben szeretnék jobban elmélyülni.
Változásokat az osztályfőnöki munkámban látok folyamatosan, hiszen a jelenlegi világhelyzet miatt többet kell foglalkoznunk az emberiséget érintő fontos kérdésekkel.
Pedagógusként mit tekint a legnagyobb sikerének?
Nagy büszkeséggel tölt el, hogy a régi diákjaim szeretettel emlékeznek rám, hívnak találkozókra, sokakkal rendszeresen tartjuk a kapcsolatot és büszkén hivatkoznak a tőlem tanultakra. Felnőtt emberként is megkeresnek örömükkel (családalapítás, gyerekvállalás), kérdéseikkel is, emlegetik az együtt töltött éveket és a közös kalandokat.
Három középiskolai osztályom után, most egy hatodikos osztály osztályfőnöke vagyok. Az, hogy nyugodt szívvel, az iskolában megszerezhető általános értékrenddel tudtam útjára bocsátani a diákjaimat. A sok-sok apró siker, a sok diákot összeadva nagy-nagy siker.
Ön szerint egy tanárnak a tanításon túl, milyen feladata van a diákokat érintően?
Egy jó tanár ott van mindig, ha a diákjainak szükségük van rá. Saját tantárgyán kívül is minőségi időt (akár csak egy-egy percet) fordít a diákra. Meghallgat osztályon belüli és kívüli problémákat, gondokat, konfliktusokat. Segít, támogat, tanácsot ad és nem ítélkezik. Ahogy már fentebb említettem, általános értékrendet és kulturális tudást közvetít. Inspirál, motivál, lehetőségeket kutat fel és mutat meg. Sok-sok értékes és közös élményhez juttatja a diákjait. Remélem, én az elmúlt húsz évben ilyen tanár voltam és ezután is az leszek…
