A nyilvános vécékhez és a fóbiákhoz hasonlóan a konzolok között is egymást érik a furábbnál furább darabok.
Lássunk hát párat ezek közül!
Hangozzék akármennyire bizarrul is, a kategória legbizarrabb képviselőjének esélyesen a videojátékok atyjaként is emlegetett Ralph Baer fő művének, a Magnavox Odyssey-nek a prototípusát, a híres Barna Dobozt tekinthetjük. Ennek oka, hogy Baer a saját elmondása alapján még az ötvenes évek elején kezdett el foglalkozni ezzel a témával, egyszerűen senki sem vette komolyan. Végül azonban a tehetséges mérnök felküzdötte magát munkahelye, a Transitron Inc. szamárlétráján, és 1967-ben engedélyt kapott, hogy belevágjon hobbi-projektjébe. Felettesei azonban csak 2500 dollárral támogatták múló őrületnek tartott mániáját. Ez mai árakon 6,2 millió forintot tesz ki, vagyis a kilencvenkét esztendős korában, 2014-ben elhunyt, jeles feltaláló alighanem gyakran mosolygott azon, hogy bagóból változtatta meg milliárdok életét.
Látszólag a 2005-ös Gizmondo sem tűnik különösebben érdekesnek, mivel csupán egy a Game Boy nyomában kullogó utánérzésnek hat. Ám mégis kétes hírnévre tett szert, mert a mobiltelefon-GPS-konzol hibridnek szánt szerkezet körül egymást érték a furcsa események. Készítői extravagáns életmódot folytattak, a programok látványosan rossznak tűntek, ráadásul mint kiderült, a gépet mögött álló Tiger Telematics egyik fő embere a svéd maffia oszlopos tagja volt. Ezek együtt túl soknak bizonyultak: a veszett reputációnak örvendő eszköz érdemi visszhang nélkül tűnt el a semmiben. Pláne, hogy mint az kiderült, a készítéséhez használt hitvány anyagok hajlamosak voltak megolvadni a melegben.
A jellemzően sikeres szerkentyűket másoló, angol szakkifejezéssel élve bootleg vagy klón-förmedvények is megérik a pénzük. Ezek ugyanis legfeljebb külsejükben, vagy még úgy sem hajaznak a nagyságrendekkel többet tudó gépekre. Chintendo Vii, Game Child, Game Kid, PCP Station, PolyStation vagy épp a PS4-et, az Xbox One-t és ki tudja miért, a mérsékelten sikeres Ouyát másoló Ouye: a listát napestig folytathatnánk.
https://youtu.be/SCADMVPKsk0
Az 1982-es Vectrex is valódi kuriózum, de kivételesen jó értelemben. Hiszen a beépített kijelzővel érkező, vektorgrafikájú csodamasina egy speciális 3D szemüvegnek köszönhetően térhatású élménnyel kényeztette a vásárlókat. A szakma nagyjai odáig voltak a látottaktól – viszont a gyártó balszerencséjére nem sokkal az észak-amerikai videojáték-piac összeomlása előtt került a boltok polcaira. A vásárlók ezért elmaradtak.
Gera Krisztián
