Nagy dilemma, hogy vajon magunkra tetováltassuk-e a szerelmünk nevét. Sokan legszívesebben már akkor megtennék ezt, amikor még össze sem jöttek a plátói szerelmükkel. Vajon van ennek értelme? Jobban szeretik egymást attól az emberek, hogy a testükön viselik a szerelmük nevét? Többször eszükbe jut a másik, ha meglátják az alkarjukon a “szeretlek Juli” feliratot? Kétlem.
Emlékszem, a gimibe járt egy lány, aki már legalább három éve volt együtt a barátjával. Óriási szerelem volt az övék. Többször felmerült a gondolat, hogy csináljanak-e olyan tetoválást, mely örökre megpecsételi szerelmüket. Végül a nem mellett döntöttek. Szerencsére. Amikor a barátnőm, egyetemre ment, egyre nehezebben viselte a kapcsolatuk a távolságot, s a fiúnak nem kellett sok idő, amíg más lányoknál keresett vigaszt. Milyen kellemetlen lett volna átvarratni a tetkójukat, vagy lézerrel leszedetni. Vagy szimplán lehúzni, mert ez is megtörténik, igen.
Volt még egy lány. Ő meg is tette, majd meg is bánta. De hogyan is volt ez? Ezt meséli most el nektek.
Mi vett rá, hogy a szerelmed nevét magadra tetováltasd?
Kezdjük szerintem az elején. Úgy érthetőbb lesz.
Külföldön ismerkedtünk meg egy szórakozóhelyen, ahol én is dolgoztam, mint pultos. Nagyon helyes fiú volt, olyan igazi csajmágnes. Valamiért engem szemelt ki magának, így a munkám után többször is összefutottunk, jobban megismertük egymást. Kedves volt, a tenyerén hordozott. Néha volt csak konfliktusunk abból, hogy a munkatársnőim próbáltak rástartolni, meg akarták maguknak szerezni tőlem. Szerencsére ez nem történt meg.
És utána mi történt?
Hazaköltöztem Magyarországra, és ő is hazament Moszkvába. Elméletben jártunk. Gyakran telefonáltunk egymással. Olyankor többnyire összevesztünk, mert meg akarta mondani, hogy mit csinálhatok és mit nem. Ha dohányoztam, az zavarta, amikor elmentem a barátnőimmel inni, akkor meg az zavarta. Teljes terrorban tartott. Állandóan féltékenykedett. Nekem otthon kellett volna ülnöm, mint egy kis angyal, ő meg állandóan az éjszakát járta. Ezt nem éreztem igazságosnak, ragaszkodtam hozzá, de mégsem voltam vele biztonságban. Megpróbáltam vele szakítani, de nem hagyta.
Mit csinált?
Fogta magát, és ideutazott hozzánk. A szüleimnek is bemutattam. Csodálatos három napot töltöttünk el együtt. Aztán ment tovább üzleti útra. Ahogy távolodtunk, újra ugyanazt csináltuk, mint azelőtt.
Többször próbáltam neki elmagyarázni, hogy nem ülhetek otthon állandóan. Ha elmentem anélkül, hogy tudta volna, valahogy mindig rájött. Mintha figyeltetett volna. Teljesen kibuktam. Azt mondta, nem tetszik neki a stílusom, és hogy ne beszéljünk többet, mert idegesítem. Napokig zokogtam, hogy lehettem ilyen hülye, annyira hiányzott. Megbántam, hogy nem csináltam azt, amit kért. Aztán jött az ötlet…
Itt jutunk el a tetováláshoz?
Igen. Sajnos akkor úgy gondoltam, mi sem bizonyíthatná jobban a szerelmem, mint az, ha magamra tetováltatom a szerelmem nevét.
Hová tetováltattad?
A baloldali combom tövéhez. Hát igazából érted.. a nemi szervem mellé.
És mit szólt hozzá?
Tetszett neki. Szerintem elégedettséggel töltötte el. Így még inkább csak az övé voltam. A nagy boldogságában vett is egy repjegyet magához, hogy együtt töltsünk egy csodálatos hetet.
Valóban csodálatos volt?
Az elején utazgattunk, együtt voltunk, nagyon boldog voltam. Aztán egyik este elmentünk bulizni. A parti hevében igen sokat ittunk, több haverja is velünk volt. Az egyik barátja próbált közelebb kerülni hozzám, nem is kicsit, eléggé erőszakos volt. Ő nem tett semmit, csak nézett rám és nevetett, miközben én segélykérő arccal néztem őt. Mondta, hogy ha én benne vagyok, akkor ő is. Bezzeg otthon a házból nem tehettem ki a lábam…
Sírva szaladtam el onnan. Ott voltam egy idegen városban, nem tudtam semmit csinálni. Kénytelen voltam nála éjszakázni. Amikor visszaértem hozzá, láttam, hogy nem is keresett, otthon várt. Azt mondta, tudta, hogy visszamegyek hozzá. Életem legszörnyűbb éjszakáját töltöttem ott és akkor el.
Ez borzalmas. Hogyan kerültél haza?
Annyi volt még benne, hogy megvette hazafelé a repülőjegyem, miután sírva ordítoztam vele, hogy haza akarok menni. Aztán még néhányszor hívogatott, de a telefont nem vettem fel neki soha többet.
Mi lett a tetoválással?
Még mindig rajtam van. Nincs pénzem átvarratni vagy leszedetni. De tiszta szívemből gyűlölöm. Egyedül annyi haszna van, hogy amikor ránézek, eszembe juttatja a legnagyobb hibám, de mellette azt is, hogy én egy értékes ember vagyok, és soha senkinek nem szabad behódolnom. Soha többet.
Foto: i4.mirror.co.uk, guff.com, superfame.com
