Tömeghisztéria, kémiai reakció, vagy valami más? Egy biztos: Gloria Ramirez megdöbbentő halála mind a mai napig az orvostudomány egyik legnagyobb rejtélye maradt.
1994. február 19-én a Riverside Megyei Általános Központi Kórházban dolgozó rezidens orvos, Julie Gorchynski mindennemű izgalom nélkül végezte a munkáját és a legmerészebb álmában sem merült fel benne, hogy egy bizarr eset számos kollégájához hasonlóan neki is örökre megváltoztatja majd az életét. Glora Ramirez kórképe ugyanis nyilvánvalónak tűnt. A halálán lévő, vesebajtól és méhnyakráktól szenvedő nőt a mentősök hozták be és bár az orvosok nem sok esélyt adtak neki, mindent megtettek azért, hogy megmentsék az életét, vagy legalább megkönnyítsék a szenvedéseit.
Ezért beadtak neki egy diazepamot, midazolamot és lorazepamot tartalmazó injekciót, melytől állapota javulását várták, ám csak ártottak vele, így defibrillátorral kellett újjáéleszteni. Eközben, ahogy azt többen megfigyelték, a nő testén valamiféle olajos réteg képződött, ráadásul a szájából émelyítő, legjobban édes gyümölcsök és fokhagyma elegyeként jellemezhető szag áradt. Ez már önmagában is különös volt, ám a pokol azután szabadult el, hogy az egyik nővér, Susan Kane vért vett Ramireztől, mert a minta kipárolgása az ammóniáéra emlékeztetett, ráadásul azonosíthatatlan, barna részecskék úsztak benne. Ezután nem sokkal később előbb az ápolónő, majd a mintát elvevő Gorchynksi lett rosszul, és rajtuk kívül még huszonegy másik személyt kezdtek el kínozni változatos tünetek. A kórház illetékesei pánikszerű gyorsasággal kiürítették az intézményt, amivel elejét vették a megmagyarázhatatlan ragály terjedésének, de az érintettek közül öten komolyabb ápolásra szorultak.
A furcsa ügyet értelemszerűen azonnal kivizsgálták, ám az alapos nyomozás nem hozott értékelhető eredményt. Eleinte tömeghisztériára gyanakodtak, amit az undort keltő szagok mellett a kórház feszült munkarendje is indokolt volna. Ám ennek ellentmond, hogy Gorchynksi-t két hétig ápolták májgyulladással és nekrózissal, márpedig ezek a betegségek jellemzően nem idegi alapúak. Mások szerint a beteg Ramirez rengeteg, dimetil-szulfoxidot tartalmazó fájdalomcsillapító krémet használt, aminek hatóanyaga azonban vesebaja miatt nem tudott távozni a szervezetéből, hanem felhalmozódott benne. Így az előbb kicsapódott a bőrén, majd a mentősök által a kórházba szállítás közben adott oxigén, az injekciók és az újraélesztés során használt készülék által gerjesztett elektromosság hatására előbb dimetil-szulfonná, majd a rendkívül mérgező dimetil-szulfáttá alakult át. Ezt azonban amellett, hogy egyetlen kísérlet sem tudta alátámasztani, az is kérdésessé teszi, hogy több olyan ember is szenvedett hányingertől és hasonló panaszoktól, aki nem került kapcsolatba a vérmintával, vagy a nővel. Végül, mások úgy vélik, Ramireznek semmi köze az esethez, puszta véletlen, hogy a helyszínen tartózkodott, mivel valójában egy illegális metamfetamin-labor alapanyagai okozták a betegséghullámot. Ez akármilyen furcsán is hangzik, egyáltalán nem elképzelhetetlen, mert ekkoriban Kalifornia államban még óvodákban is gyártották a kábítószert. Ugyanakkor, a rendőrségi vizsgálat nem talált erre utaló bizonyítékot. Azaz, alighanem sohasem tudjuk meg, hogy pontosan mi is történt és Gloria Ramirez halála örök rejtély marad.
G.K.
