A Középsuli a karaktermegformálásra, egy-egy bizonyos tulajdonságra épül, ami körülöleli a karaktert. Az új osztályban rengeteg olyan karaktert is megalkottunk, amelyek eddig még nem voltak a Középsuliban, vagy nem pontosan ilyenek voltak. Most a szereplők mesélik el, hogy hogyan tudnak azonosulni a rá osztott karakterükkel.
Réka, a precíz
“Én a precíz karaktert kaptam, ami annyiban hasonlít rám, hogy aminek nekikezdek, azt minél jobban próbálom megcsinálni. Különbözik abban, hogy én teljesen szétszórt és figyelmetlen vagyok a mindennapokban, egyáltalán nem figyelek arra, hogy mit is kellene csinálnom. A szobám sokszor rendetlen, a füzeteimbe össze-vissza írok, néha ugyanabba írom az összes tanóra anyagát.”
Niki, a flegma
“Az én karakterem a flegma lány lesz, aki mindenkivel kötözködik és mindenbe beleszól. A való életben is szoktam ilyen lenni, az igaz, szóval annyira nem áll messze tőlem ez a karakter, de ezzel szemben tudok kedves és segítőkész is lenni. Remélem, nem csak ez a flegma jelző után fognak a nézők megítélni és utálni.”
Brigi, babygirl
“A külső megjelenés mindig is fontos volt számomra, ez teljesen azonosul a szerepemmel, ellenben a valós belső tulajdonságaim nagyon eltérnek babygirl tulajdonságaitól. A baráti társaságomban mindenki egyenrangúnak számít, ezért senki nem mondható vezéregyéniségnek. Elképzelhetetlennek találom, hogy a való életben bárkit is ne egyenrangú félként kezeljek.”
Attila, bombaboy
“Bombaboy és én sokban hasonlítunk, de neki van egy tulajdonsága, ami tökéletes ellentéte az enyémnek: a konfliktuskezelés. Én mindent észérvekkel, szavakkal oldanék meg, ő inkább az öklét használja ilyen esetben.”
Erika, a bukott lány
“Hasonlítani csak abban hasonlítunk, hogy egyszer megbuktam matematikából. Ugyan évet nem ismételtem, átmentem a pótvizsgán, viszont engem így is eléggé megviselt. A karakteremet ez meg sem legyintette. Ő túl lusta tanulni, és nem is mutat érdeklődést sem iránta. Nem számít neki semmi, csak ábrándozni tud. Emellett pedig eléggé pimasz a tanárokkal. Én abszolút nem ilyen vagyok. Tizenhat évesen talán jobban hasonlítottam rá. De feleselni akkor sem feleseltem. Inkább a lustaság és a folytonos ábrándozás volt jellemző rám. Kicsit furcsa felnőtt fejjel beleélnem magamat a régi énembe.”
