A magyar erdélyi húsvét színesebb, népszokásokban gazdagabb, mint gondolnánk. A hagyományos, városi ember által is ismert elemek vegyülnek a népi hiedelmekkel, így alakítván ki a székelyföldi ünnepet. A passiójáték, a tojásajándékozás és a locsolkodás nem meglepő hagyományai mellett helyet kapnak a tűz-, étel- és vízszentelés, a határkerülés, a zöld ág ajándékozás és a rituális testvérré fogadás. Lássuk, hogyan is néznek ki ezek a tradíciók élesben.
Tűzzel, vízzel, étellel az áldásért
Az egyik mágikus rituálé a tűz-, víz- és ételszentelés, melyek még a pogány korokból maradtak fenn, ám a katolikus közösségben azóta gyakorolják őket. Főként a család és a közösség oltalmazása, egészségének megőrzése a célja a különböző szenteléseknek.
Telihold és boszorkánytánc
A másik bűvös hagyomány pedig a határkerülés, amit leginkább a boszorkányok korához lehetne kötni. A kutatók szerint régre visszanyúló gyökerekkel bír e varázslatot életre keltő körtánc, amelyet a mágikus kör elnevezéssel is szoktak illetni. A régiek hittek abban, hogy ha meghatározott körülmények között egy bizonyos időpontban járják körbe a földterületüket, akkor azt meg tudják óvni a kártékony állatoktól, a puszítitó időjárástól és természeti katasztrófáktól, valamint a természetfeletti lényektől. Ezért aztán a mezőgazdaság kollektivizálásig a parasztok szégyen nélkül vetkőztek meztelenre teliholdkor pontban éjfélkor, és járták körbe a len- és kendertábláikat. A leírás alapján elképzelt képhez könnyebben társítanánk boszorkányokat székelyföldi földművesek helyett, nem igaz? Hiszen számtalanszor hallottuk már, hogy a feslett, általában vörös hajú, gonosz nőszemélyek magával az ördöggel lejtenek táncot éjfélkor, miközben vadul énekelnek. Hogy könnyebb legyen elgondolnunk az erdélyi magyarok e különös szokását, elárulom, hogy ők néma csendben, egyfajta transzban vitték véghez szertartásukat.
Zöld ággal a szerelemért
Evezzünk hagyományosabb vizekre a szokások tengerében, és ismerkedjünk meg a zöld ág ajándékozással. Bevett dolog, hogy húsvét vasárnapján a legények zöld ágakat ajándékoznak a szívüknek kedves leányoknak. Kisfiúk és nagyfiúk egyaránt elindulnak hajnalban, hogy feldíszítsék zöldellő ágakkal a lányok tornácait. Számos faluban a nyírfaág vagy fenyőgally mellé színes szalag vagy tojás is kerül. Mindezzel rendszerint szépséget és jó egészséget kívánnak a megajándékozottnak.
Ima, bál és pálinka
Húsvét vasárnapján a későbbi órákban mindenki istentiszteleten vesz részt, majd a legények bálba hívják a lányokat. A bál után, éjfél tájt a leányok hazamennek, és terülj-terülj-asztalkámat készítenek elő a legények számára. Amazok házról házra járnak, énekelnek, felköszöntik a lányokat, és nagyon örülnek a süteménynek, bornak és pálinkának.
Erdély teljes területén jellemző, hogy a legények a felköszöntés keretében vízzel locsolják meg a lányokat, akik tojást ajándékoznak nekik. Azonban a romániai magyar területeken maradt csak fenn a rituális testvérré fogadás szokása. A lányok húsvét vasárnapját követő fehér- vagy mátkáló vasárnapon a legjobb barátnőiket hímes tojással lepték meg, s innentől kezdve „véremnek”, „testvéremnek“, „vésárnak” nevezték egymást.
A szokások mellett had említsem meg az ünnepi étkeket, hiszen nincs húsvét hagyományos húsvéti ételek nélkül. Erdélyben a legtöbb finomság bárányból készül, mégpedig olyan tejes bárány húsából amely még nem evett füvet. Ettől húsa omlós és rendkívül ízes lesz, különleges alkalmakhoz tökéletesen illik.
