Ha itt a nyári szünet, akkor rögtön mindenki rávágja, hogy végre, nem kell egy jó darabig suliba menni. Jöhet a nagy lazulás időszaka! De vajon tényleg olyan nagy-e a megkönnyebbülés?
Már hónapokkal előtte alig várjuk, hogy eljöjjön és elkezdődjön végre az utolsó tanítási nap. Másnap már csak a heteken átívelő szabadság vár. Azonban ha ténylegesen így lesz, egy idő után elkezd hiányozni.
Sokunk átérezzük azt, mikor a nagy szabadság megérkeztével elkezd hiányozni a suli. Nem a tanulás és a rendszeres dolgozatok miatt. Sokkal inkább az emberek miatt. Ez azonban egy természetes hiány. Egy egész évet töltöttél el egy adott társaságban, most pedig nincsenek ott veled. Nem csak a közel állók hiányoznak, hanem a kevésbé kedvelt emberek is, hiszen ők is odatartoznak. A nyári szünet kezdetével valami megbomlik és az öröm mellett egy kis hiány is keletkezik.
Ez velem rendszeresen előfordult és nem én voltam az egyetlen, akinél ez minden évben így volt. Már-már az unalmas órán való részvételt is képes lettem volna vállalni, csak hogy ne legyen hiányérzetem. Egyes diákok nemcsak magát a közeget hiányolják ilyenkor, hanem magát a megszokott rutin dolgokat. Ilyen lehet egy unalmas órán ücsörgés, egy dolgozat, vagy egy felelés.
Több tanulmány is született ezzel kapcsolatban. Néhány diák egyenesen depresszióba esik egy időre és komoly nehézséget jelent, hogy megbarátkozzanak az újfajta helyzettel, azonban legtöbb esetben inkább inkább a kitörő lelkesedés a jellemző, valamint a megérdemelt szabadság élvezete egy nehéz év után.
