Ismerős az az érzés, mikor találkozol egy régen nem látott rokonnal? Így az ünnepek közeledtével ez még aktuálissá is válik. De miről beszélgess vele? Hiszen alig ismered, és ez fordítva is így lehet!
A vendégségeknél olykor-olykor előfordulnak kötelezően lefutott körök. Ilyenkor előkerülnek rég nem látott rokonok, akik hogy léted felől érdeklődnek. De többnyire ennyiben ki is merül a beszélgetés. Nem ismeritek igazán a másikat, így nincs is miről beszélni.
Ismerős szituáció, velem is számtalanszor előfordult már. Pár szóban letudtam egy kérdést, ha felvetődött valami. Még csak türelmem se volt hozzá, hogy válaszoljak, úgy éreztem, az egész csak formalitás. Hamarosan úgyis hazamegyek és mindketten elfelejtjük az egészet.
Azonban ilyenkor kínos hallgatás lehet az egészből. Olyannyira nem ismered a másikat, hogy még egy értelmes kérdést se tudsz megfogalmazni, így a beszélgetések többnyire így zajlanak: Hogy vagy? Jól. Milyen a suli? Elmegy. Hányadikba jársz? Hetedikbe. És vége.
Azt hiszem ezzel mindent elmondtam. Nem éppen felemelő élmény, majd jöhet a kínos hallgatás. Egyik félnek se kellemes. De az illem valahogy mégis ezt kívánja meg.
De nem kell így lennie! Nyugodtan lehetsz érdeklődő. Ha máshogy nem megy, csak egyszerűen kérdezz rá, hogy ez, vagy az micsoda, honnan van (már, ha náluk vagy). Ez már egy jó kezdet lehet, így el lehet kerülni a kínos pillanatokat. Ha azt látja rajtad valaki, hogy kíváncsi vagy, akkor ő is így fog hozzád állni. Sokat fog beszélni és így elkerülheted a kínos pillanatokat.
