Az eldugult vécé, majd a leszakadt ablakkeret sztorija, na meg az átbulizott éjszaka utáni kellemetlen trombitaszólót követően itt van egy újabb rém cikis eset, ami ezúttal egy sráccal esett meg.
Végre eljött a jó idő. A haverokkal már régóta vártuk, mert ilyenkor suli után mindig lemegyünk kicsit bandázni a közeli parkba. Éppen péntek volt, elmaradt az utolsó óránk, így baromi boldogok voltunk, hogy korábban szabadultunk. Ráadásul jött a hétvége, úgyhogy rohanni sem kellett a suli miatt. Vettünk pár üdítőt, egy-két sört, no meg némi chipset és kiültünk a törzshelyünkre. Bámultuk a csajokat – jó, na srácok vagyunk, a jó időt nem csak a parkbéli iszogatások miatt imádjuk – hülyültünk, dumáltunk. Szóval nagyon jól elvoltunk. Hamar telt az idő, csúsztak le a sörök, meg a kólák.
Én pasi létemre nem bírom egyhuzamban sokáig pisilés nélkül, a sör meg az üdítő kombó pedig duplán megmozgat ilyenkor, úgyhogy nyilván én voltam az első, akinek pisilnie kellett.
A környéken nem igazán van nyilvános vécé, de még egy vendéglátó hely sem, ahova bemehetnénk, a sulit pedig már bezárták ekkorra. A haverok közül persze még senki sem akart vécézni, így én sem nagyon mocorogtam. Amúgy is fogyott már a pia, későre járt, meg különben is megbeszéltük, hogy hazafelé beugrunk kajálni, gondoltam, majd akkor elmegyek mosdóba. Ezért csendben várakoztam és ittam tovább.
Mondták persze, hogy menjek el a bokorba, de tekintve, hogy ez a park egy játszótér mellett van, plusz estefele már közterületfelügyelők is szoktak lenni, nem mertem kockáztatni. Végre a csapat szószólóját is hívta a természet, így útnak indultunk. A buszon már baromira szenvedtem, de nagyon örültem, mikor leszálltunk, a megállóval szemben ugyanis csalogatóan hívott az étterem, benne a vécével.
Amint bementünk, azonnal célba is vettem volna a budit, csakhogy azt kizárólag vásárlás ellenében lehetett használni.
Oké, amúgy is enni akartunk, ez nem lett volna gond, de pénteken kora este egy városközpontbéli gyorsétteremben szerintetek mégis mekkora a sor? Megsemmisültem álltam be a kilóméternyi sor végére és latolgattam az esélyeimet.
Mire odáig jutottam, hogy oké, nem bírom tovább, odaszenvedtem magam a vécéhez és nagyon szépen megkértem a vécés nénit, hogy engedjen be, a barátaim veszik a kaját, de nekem muszáj bemennem. A nő persze ezerszer elmondta, hogy aha, persze, nem hisz nekem, mindig bepróbálkoznak a fiatalok, ő ugyan be nem enged engem, csak ha blokkot hozok, felőle aztán be is pisilhetek.
Nos, a kérésnek ott helyben eleget is tettem, mert a szóváltásunk közepette annyira felhúztam magam, hogy elfeledkeztem a fő ingeremről, és egészen egyszerűen eleresztettem magam.
Szerencsére éppen nyílt a vécé ajtaja és én nem foglalkozva a vécés nénivel, berohantam. A dolgom nagy részét így már egy vécécsésze felett állva végeztem el, de a drapp színű térdnadrágom bizony eléggé nem félreérthető helyen lett foltos. Gondoltam, írok egyik haveromnak, hogy jöjjön már be és segítsen valahogy, mikor hallom, hogy nyílik a vécé ajtaja és nevetgélve betódul egy csomó csaj.
Ekkor esett le, hogy én a női mosdóba rohantam be!
Gondoltam oké, én innen ki nem jövök, amíg a lányok itt vannak. A tervemnek gátat szabott viszont, hogy a vécés néni rám hívta a hely biztonsági őrét, így néhány másodperc múlva mindketten a budiajtón dörömböltek. Mit volt mit tenni, kinyitottam az ajtót.
Ott álltam pisis gatyával a női vécében, féltucat tizenéves csajszi, egy dühös vécés néni és egy röhögéstől megpukkadó biztonsági őr előtt. Sajnos a haverjaimat nem éppen az emocionális fajtából faragták, így a mai napig röhögnek a sztorin és ugratnak vele, főleg, mikor a környéken járunk.