A népi tánc vajon egy régimódi közösségi program vagy van még létjogosultsága a 21. században is? Az OTP Bank Táncház Díja kapcsán Novák Péterrel beszélgettünk, és erre a kérdésre is kerestük a választ.
Édesapád egy tavalyi interjújában azt mondta, a táncház-mozgalmat vissza kell emelni a köztudatba, mert jelenleg nagyon háttérbe szorult. Neked mi a véleményed?
A tánc, sajnos, mindig is sok nehézséggel küzdött, és a mindenkori önkifejezési formákban is mindig a legperiférikusabb, legkevésbé finanszírozott szegletbe került. Ugyanakkor, azt látom, hogy annyira szeretnénk hangsúlyozni, milyen különlegesek is vagyunk mi itt, Európában, de mégsem sikerül megragadnunk azt a valamit, amivel ez sikerülne. Hát, itt van a néptánc! Ha valamit, akkor pont, hogy ezt kéne támogatni, mert ebben tényleg jók vagyunk!
Amit apám mond, az nála egy hatvan éves szívfájdalom. Voltak nagy fellángolások a különböző korszakokban, aztán ismét nagy visszaesések. Most azt látom, hogy a fiatalok szeretik ezt a szórakozási formát. Bár nem vagyok budapesti lakos, mégis rengetegszer találkozom azzal, hogy napi rendszerességgel rendeznek táncházakat.
Mindemellett nem gondolom, hogy a népitánc hagyományait megtestesítő relikviáknak a Nemzeti Múzeumban egy üvegspirituszban kéne állnia, és két harcsabajszos díszmagyarba öltözött alabárdos őrnek kéne védenie. Szerencsére erről nem is kell beszélnünk. Hiszen, ahogy a Csík Zenekarnál is láthatjuk, az autentikus formák sokszor a mai divatnak megfelelően szólalnak meg, új köntöst kapnak az ősi dallamok, és születik meg az a fajta világzene, amelyet a Táncháztalálkozó is képvisel.
Édesapáddal hasonló területen tevékenykedtek. Ki szoktad kérni a tanácsait? Mennyire adsz a véleményére?
Maximálisan. Ennek bizonyítékaként a találkozó után az ő 25 évvel ezelőtti Magyar
Menyegző című előadását újítjuk fel a nővéremmel, ami hihetetlenül nagy felelősség. Ugyan a saját művészi pályánk alapján kaptuk ezt a megbízatást, de a szakmai és családi összefonódás miatt nagyon érzékenyen és nagyon óvatosan kell majd működnünk. Ebben a munkában, természetesen, a hihetetlen szellemi frissességének és energiának birtokában lévő, 84 éves apukánkra is nagyon számítunk. Nem mondom, hogy nincsenek vitáink a világ dolgait illetően, de a sarokkövek mindig stimmelnek.
Ha egy valamit kellene kiemelned a Táncháztalálkozóból, ami a legnagyobb hatással van rád, mi lenne az?
Amikor nagyon sok ember együtt táncol. Összegyűlünk és megünnepeljük azt a transzcendens valóságot, amelyet a legértelmezhetőbben a kollektív tudattal tudnék rokonítani. A tánc és a zene az életről és az életigenlésről szól, az ahogy ezt közösen, együtt éljük meg, az felejthetetlen.
Fotók: youtube.com, bobitanet.hu
