Erika, aki a sorozatban a bukott diákot alakítja, a valóságban egyáltalán nem buta, sőt! A szabadidejében gyakran olvasni is szokott. Legutóbb egy olyan könyvet vett a kezébe, aminek tartalma nagyon meghatotta őt. Olvassátok el a véleményét, és ha a kedvet kaptok, ti is ismerjétek meg Csorba Dávid történetét.
Az utóbbi időben lett egy kedves ismerősöm a világhálón. Annyit tudtam róla, hogy van egy betegsége, de ennek ellenére nagyon pozitív gondolatai vannak a világról. Olyan dolgokról ír, ami eszembe se jutott volna az iskolában, de még máshol, felnőtt fejjel sem.
Mennyit mérgelődtem, ha bejött egy új egyes, vagy feleltetett a tanár vagy piszkáltak a társaim a szünetben.
Most képzeld el azt, hogy nem járhatsz iskolába. Juhí! Mennyire jól hangzik. Aztán képzeld el azt is, hogy egész nap fekszel és nem tudsz mozogni. Ez úgy már nem hangzik annyira jól, igaz?
Mégis mérgelődsz, mégis mérgelődök én is…
Mennyi felesleges dolgon. Erre akkor jöttem rá, amikor kezembe vettem egy könyvet, amit ez a fiú írt. Utoljára egy éve olvastam, annyira nem volt időm. Ha volt, akkor inkább mást csináltam. Nem tudtam, mit fogok olvasni. Csak tetszettek a gondolatai, amit napról napra megosztott. Nekem az természetes, ha valaki kicsit más. Ismerek más embereket, csak ők nem egészen így mások. Mozogni ugyan tudnak, de az elméjük más. Ismerek olyat is, aki hasonló motivációs erővel bír. Ő is motivál, nem csak engem hanem másokat is. Viszont az, amit most tőle olvastam, olyan volt mint egy nagy adag “pofon”. A szó legnemesebb értelmében, akár egy nevelő célzat.
Iszonyat jó humora van, gyakran felnevettem. Gyakran el is szomorodtam, hogy milyen gonoszak tudnak lenni az emberek és sírtam is, mert meghatódtam rajta. Meg fogsz lepődni, de egy pillanatig sem tudtam sajnálni ezt az embert. Nem túloz senki, ha azt mondja rá, hogy ő maga egy csoda. Semmi megjátszás, semmi kamu, csak ő és te, ahogyan olvasol. Mintha előtted mesélne. Személyesen hozzád szól, mert nem akarja, hogy úgy éld az életed, hogy nem éled.
Annyira jó volt olvasni, hogy le sem tudtam tenni, csak éppen annyi időre, hogy elmentem teáért vagy mosdóba.Olvastam volna akár 300 oldalt is, vagy többet. A kis történetei megtöltötték a szívemet szeretettel és egy dolog jutott eszembe, hogy én is szívesen lennék egy barátja a sok közül. Ahogy olvastam a sorokat, ki mit gondol róla, megmosolyogtam. Tényleg olyan, mintha az embereknek lenne szüksége rá.
Ő egy igazi példa, példakép.
Szeretném megköszönni, hogy olvashattam. Szeretném, ha te is olvasád. Mindegy hány éves vagy, ez neked is szól.
Pár gondolat, amit a szerzőnek írtam a könyvről :
“Köszönöm, hogy olvastam, hogy motiváltál. Köszönöm, hogy felnyitottad a szemem. Köszönöm, hogy bocsánatot kérhettem anyukámtól. Köszönöm, hogy megmosolyogtattál, elgondolkodtattál, megsirattál. Köszönöm, hogy vagy.”
Egy könyv, ami erőt ad. Egy történet, ami reményt nyújt. Egy fiú, aki harcol. De vajon győz is?
Mire ezt a könyvet elolvasod, rájössz, hogy sokkal szerencsésebb és gazdagabb vagy, mint azt eddig gondoltad volna magadról. Miután megismered a főhős küzdelmeit, megpróbáltatásait, sokkal kevesebbszer fogod panaszra nyitni ajkaid, és észrevehetően többet látsz meg az élet csodáiból. A hős szó pedig nem túlzás. Bepillantást nyerhetsz a Duchenne-szindróma “kulisszatitkaiba” is, mely kór nem csak a testet változtatja meg, de a lelket, a jellemet is igen erősen formálja. Mit gondolsz, jelen esetben a jó irányba?
A főhős élet-halál harca vízválasztó: elfogadja a megváltoztathatatlant, vagy küzd ellene értelmetlenül, és lemarad az élet szépségeiről?
“Ez a könyv teljes egészében igaz történeten alapul, az élet írta, én csak elmesélem Neked, a saját szavaimmal.”
Csorba Dávid
