Mindannyian ismerjük az érzést, mikor meghallunk egy számot, és az még napikig a fülünkben cseng. Nem tudunk a dallamtól megszabadulni, akarva-akaratlanul is újból előjön, és csak ez jár a fejünkben. Az első pillanattól, ahogy meghallottuk bizonyos időközönként mindig felbukkan.
A fülbemászó dalok nem csak teljes zeneszámok lehetnek. Egy-egy apró mozzanat is lehet, amit reklámokban, vagy a tévében használnak fel. A cél mindig ugyanaz: a figyelemfelkeltés, illetve, hogy minél több emberhez eljusson. Egy dal esetében az előadót kívánja népszerűsíteni, hiszen egy jól eltalált ritmus miatt nem csak az adott dalt, hanem az előadó többi szerzeménye is sikeresebb lesz.
Ez egy jól felépített stratégia része. Tulajdonképpen egy már bevált ritmusok összessége, amibe valami újdonságot hoznak. A zeneiparnak a legnagyobb hátránya és egyben kihívása az, hogy a már meglévő dallamokból valami újat alkossanak. Nagyon nehéz feladat, mert szinte már az össze elképzelhető ritmust feldolgozták. A fülbemászó daloknak pont ez az erőssége. Egy jól bevált receptre építkeznek.
Legtöbbször olyan hangzást hoznak, ami eddig még nem volt. Ez lehet elektronikus hang, de egy kevésbé ismert hangszer is. Ilyen például az ukulele. Kinek melyik szám jut eszébe erről a hangszerről?
Szerintem egyértelmű: Somewhere over the rainbow
http://www.youtube.com/watch?v=V1bFr2SWP1I
Folyamatosan próbálkoznak, hogy mindig valami egyedit alkossanak, de ez csak ritkán sikerül. A hangszerelésnek nagyon nagy szerepe van benne, hiszen ez az alapja az egésznek. Egy-egy sikerszámon rengetegen dolgoznak. Néha több hónapig is tart, míg megszületik a végleges változat, de általában két-három hét mindenképpen szükséges.
