A Globoport fotós munkatársának bár nincs autója, és még jogosítványa sincs, sőt a motornak sem nagy barátja, még is Beninben több, mint 100 kilométert ült motoros taxin (helyi elnevezésén: Zemi-john-okon), miután ott ezt tekintik tömegközlekedési eszköznek. Kollégánk utazási beszámolója következik.
“Nagyon örültem, hogy úgy alakult rövid időn belül újra eljutottam a szubszaharai Afrikába, ezúttal Beninbe. Itt is franciául beszélnek, mint a Kongói Köztársaságban és mivel ezt a nyelvet nem beszélem, gyakran nem volt közös nyelvünk a különben nagyon barátságos helyiekkel. Az utamat sikerült elég jól megszerveznem. A 9 éjszakából 5x couchsurfing-es szálláson laktam és a helyi telefonkártyám segítségével folyamatosan kapcsolatot tartottam vendéglátóimmal. Az ország nem drága, így a többi éjszakára is találtam olcsó és barátságos szállásokat. Hosszú évek óta a Lonely Planet útikönyvek segítenek útjaimon és most is jól tettem, hogy hallgattam tanácsaikra.
Cotonouba érkeztem és már a reptérről hazafelé megvolt az első motoros élményem. Ez még nem taxi volt, vendéglátóim (CS) jöttek értem motorral. Előre került a bőröndöm én meg felpattantam a „vezető” mögé és indultunk a néha homokos és döcögős, de végig érdekes úton.”
“Az ország déli részén a motoros taxisok hordanak bukósisakot, de az utasok itt se. Északon már csak elvétve látni egy-egy darabot ebből a nálunk megszokott védőfelszerelésből. Nem volt könnyű megszokni a motorozást de megszerettem és most már hiányzik, ahogy a szép és barátságos ország is.
Természetesen utaztam más járművekkel is, így az Afrikában jellegzetes bush-taxikkal és nagyobb buszokkal is. Ez utóbbiak kényelmesek voltak, de meglepő volt mikor időnként megálltunk és mindenki ott végezte el a „dolgát”, ahol helyet talált a busz körül.”
“Cotonou-t nem sokan szeretik. Valóban nem egy szép város, bár a tengerparti része nagyon kellemes.”
“A közeli Ouidah már izgalmas város. Innen először lementem a közeli tengerpartra a Grand Popo beach-re. Sajnos úszni nem lehet se itt se Cotonou-nál. A tenger nagyon erősen hullámzik és csak a szörfösök merészkednek be néha. Viszont a helyi Lion bár (ami esténként tele van) barátságos tulajdonosai finom reggelit csináltak. Visszaérve a városba megnéztem a „nevezetességeket” és sétáltam az utcákon. Néztem az embereket, a piacokat, néha ettem-ittam valamit a helyiekkel. Benin az úgynevezett „Rabszolgapart” része volt ahonnan a 17-19. században rabszolgák millióit vitték az Amerikai kontinensre, főleg a Karib térségbe és Brazíliába. Ouidah volt az egyik központja a rabszolga-kereskedelemnek ezért itt természetesen van egy múzeum is, amely bemutatja a rabszolgák sanyarú sorsát és van egy emlékmű is a tengerparton, a „Pontnál ahonnan nincs visszatérés”.”
“A város egyik érdekessége a piton templom. Mint a legtöbb benini múzeumban, itt is angolul jól beszélő guide-ok vezettek körbe és mesélték el a fontos tudnivalókat. A látogatás „csúcspontja” a fotózás, amikor az én nyakamba is felkerült egy, a különben veszélytelen állatokból.”
“Az ország fővárosa a nigériai határhoz közeli Porto Novo. Itt is megnéztem két múzeumot, de jórészt az utcákon mászkáltam. Szeretek sétálgatni, így sokkal többet lát, tapasztal, érez, szagol az utazó, mintha csak elmotorozna egyik látványosságtól a másikig.”
“Másnap reggel még elmentem – természetesen Zemi-john-nal – a közeli Adjara-ba, ahol bár a nagy piacról lemaradtam (előző nap volt), megkóstoltam a Chez Houssou étterem híres ételét a “grilled pork cooked in blood sauce” nevű ételt. A szószának az íze a mi véres hurkánkra emlékeztetett, a hús pedig nagyon finom volt.”
Korábban a Kongói Köztársaság fővárosáról is írt beszámolót a Globoport fotós munkatársa.
A fotósorozat ezen a linken érhető el.
Forrás/fotók: Konkoly-Thege György, Globoport
