Puskázni, ha nem is mindenki, de elég sokan szoktak. A lebukás veszélye mindig is ott lebegett az fejünk fölött, és néha elég jó kis puskázós történetek alakultak ki, mint ezek itt.
Egyik srác nálunk mindig ráült a füzetére és ahogy csúszkált ide-oda a széken, úgy nézegette a jegyzetét. No, de arra nem számított, töri óra előtt, amikor bejött a tanár fel kellett állni. A füzet kirepült oldalra, a tanár rögtön ki is szúrta, mondta, hogy akkor ő kimegy, újra bejön, de addigra a puska már ne legyen ott. Hát az aznapi puskázós kísérlete meg is hiúsult szegény srácnak.
A következő puskázós történetben segíteni akartam egy barátnőmnek, ezért odaadtam neki a puskámat, ami egy picike cetlire felírt jegyzetet tartalmazott, amit elég nehéz kiolvasni, ha nem a sajátja az embernek, de ezzel még nem is lett volna baj. A tanár folyton mászkált, és beállt mögénk, hátrafelé figyelve. a barátnőm túl laza volt, két ujja közé fogta a puskát, nagyon látványosan és úgy próbált puskázni. A tanár viszont megfordult és összetalálkozott a tekintetünk, néztük együtt, hogy a padtársam mit csinál. Hát szegényt nem irigyeltem, de közben égett is a fejem, hogy az én puskám miatt bukik le és kap rossz jegyet.
A következő elég rövid, de annál cikibb. Szintén cetli. az egyik barátnőm életében először puskázott és a tolltartójába rejtette a puskát, viszont meg volt fázva és folyton tüsszögött és orrot fújt. Ahogyan a nagy könyvben le van írva, egyik tüsszögése kirepítette a puskát a tolltartóból, egyenesen a tanár lába elé a földre. Sajnos a tíz percig tartó nevetés után, amit az osztály és a tanár együtt művelt, egy nagy egyes került a naplóba szegény lány nevéhez.
Borítókép: fudzilla.com
