Egy szörnyű legenda, megannyi megrémült szemtanú és a nagy kérdés: mi igaz a Mexikó legkísértetiesebb helyét övező mítoszokból?
A Mexico City közelében lévő Isla de las Muñecas, azaz a Babák szigete egyike a hatalmas ország legbizarrabb turistalátványosságainak, mivel az ide érkezők nem azért jönnek, hogy kikapcsolódjanak, hanem, hogy szellemekre vadásszanak és kapcsolatba kerüljenek a természetfeletti erőkkel. A helyi legendák szerint ugyanis egy nap az itt élő Julian Santana Barrera egy megfulladt kislányra bukkant, aki mellett ott volt a kedvenc babája is. A babonás férfi ezután új játékokkal próbálta kiengesztelni a lány lelkét, de az nem volt hajlandó átkelni a másik oldalra, hanem folyamatosan gyötörte Barrera-t és arra kényszerítette, hogy újabb és újabb babákat hozzon neki. Ezekbe aztán más, szintén hasonló körülmények között elhunyt gyermekek kísértetei költöztek és kedvükre parancsolgattak az erejüktől rettegő férfinek. Azt, hogy pontosan hogyan is végződött a szomorú történet, kétféle módon mesélik a helyiek.
Az egyik verzió szerint Barrera ötven év után megunta, hogy a korai haláluk miatt haragvó-megkeseredett túlvilági entitások rabszolgájaként tengesse mindennapjait és már csak árnyéka egykori önmagának. Ezért, hogy véget vessen a szenvedéseinek, ugyanabba a tóba ölte magát, mint az életét tönkretevő lány. Mások szerint azonban bármilyen nyomorultul is élt a férfi, nem akart meghalni, ám a nélkülözés, a rejtélyes erők jelentette pszichikai nyomás és hajlott kora miatt testileg-szellemileg leépült. Ezért már nem tudott gazdái hasznára lenni, akik rövid úton megszabadultak tőle.
Azt, hogy a hátborzongató történetből mi igaz, nem tudni. Az azonban tény, hogy rengetegen állítják, hogy a fákra felakasztott babák integettek, vagy végig követték őket a tekintetükkel, illetve, hirtelen feléjük fordították a fejüket. A parajelenségek szerelmesei szerint ez ékes bizonyítéka annak, hogy a gyermekek lelkei még mindig a szigeten vannak. Ugyanakkor racionálisabb hangok szerint három okra vezethetőek vissza a hideglelős jelenetek. Egyrészt, a többség olyannyira felfokozott idegállapotban érkezik az ijesztő, torz babák közé, hogy önkéntelenül is hallucinál. Másrészt, az érintettek nem veszik figyelembe a kisebb-nagyobb szélmozgások erejét. Harmadrészt, könnyedén elképzelhető, hogy a minél több fizetővendégben érdekelt környékbeliek a lehető legegyszerűbb módon, szabad szemmel alig látható, vékony, de erős zsinórokkal irányítják a babákat.
Ti hisztek a szellemekben?
G.K.
