Interjúnkban egy olyan lány mesél nekünk, aki a gimnázium alatt esett teherbe. Bár nagyon nehéz volt neki ez az időszak, megtartotta a babát, és az iskolát is be tudta fejezni. Ugyan mindennél jobban szereti kislányát, ha egyet tanácsolhatna a fiatal lányoknak, az az lenne, hogy mindig figyeljenek a védekezésre.
Mikor jöttél rá, hogy teherbe estél?
16 éves voltam, és épp elkezdtem a 11. osztályt. Nyáron ismerkedtem meg egy fiúval, akivel egyből egy hullámhosszra kerültünk. Éjjel-nappal együtt voltunk, buliztunk, strandolni jártunk, szuperül elvoltunk. Nem volt köztünk nagy szerelem, de nagyon jól éreztük magunkat egymással.
Védekezésre nem gondoltatok?
Nagyon felelőtlenek voltunk mind a ketten. Hol használtunk óvszert, hol nem. Azt hittem, a „naptárazós módszer” biztonságot nyújt. Nem így történt. Nem terveztünk gyereket, hiszen mi is gyerekek voltunk még. Ha most visszagondolok, igazából kapcsolatot sem terveztünk, csak éltünk a mának.
Mit éreztél, amikor kiderült, hogy jön a baba?
Nagyon megijedtem, és szakítottam a fiúval. Nem akartam őt többé az életemben. Hónapokig nem mondtam el se neki, se a szüleimnek, se a barátaimnak.
Miért?
Féltem, ha kiderül, abortuszra kell mennem. Megvártam a 3. hónapot, ami után már nem lehet elvenni a babát. Nem voltam benne biztos, hogy meg akarom tartani, de abban igen, hogy meg kell születnie. Az első hónapokban még fontolgattam, hogy egy pár adoptálja a babát. Ahogy növekedett bennem, egyre valószínűtlenebbnek tartottam. Mikor megszületett, éreztem, hogy nekem kell felnevelnem.
Mit szólt a környezeted, mikor elmondtad?
Senki véleménye nem érdekelt, de amikor elmondtam a szüleimnek, nagyon féltem. Mindig is jó volt velük a kapcsolatom, de attól tartottam, nem fognak rám soha többet ugyan úgy nézni. Hatalmas veszekedés lett belőle, főleg azért, mert nem mondtam el hamarabb. Leszidtak, amiért nem bíztam bennük, mert kiderült, bennük sem merült fel az abortusz gondolata. Először nagyon haragudtak rám, de kénytelenek voltak elfogadni, hogy érkezik egy baba.
El se mondtad az apának?
De, már 6 hónapos pocakkal. Ő akkor már tudta, gyorsan terjedtek a hírek. Nem jelentkezett, pedig tudta, hogy övé a baba. Világossá tette, hogy nem akar semmit se tőlem, sem a gyerektől.
A barátaid hogy fogadták a hírt?
Nem mondtam el nekik, észrevették a növekvő hasam. Egyszerűen nem akartam senkivel beszélni róla, mert mindenki pletykált a hátam mögött a gimiben. Sokan elpárologtak mellőlem, elítéltek, de legalább már tudom, kik az igazi barátaim.
Hogyan fejezted be a gimnáziumot?
Tavasszal magántanuló lettem, a 11. osztályt épp szülés előtt sikerült befejeznem. Érettségig magántanuló lettem, és időben sikerült leérettségizem. Az iskolából szinte mindenkivel megszakítottam a kapcsolatot, nem fogadtam el segítséget senkitől, csak a szüleimtől. Nem akartam szembesülni a sok rosszindulatú szóbeszéddel és bántással.
Most mi a terved?
Szeretnék még picit csak a lányommal lenni, és ha már bölcsibe tudom íratni, főiskolára fogok jelentkezni. Jó lesz végre olyanokkal együtt lenni, akik nem ítélnek el a terhességem miatt. Lelkileg nagyon megterhelő volt az utóbbi 2 év, de már túl vagyok rajta. Ha egyet tanácsolhatok a fiatal lányoknak, az az, hogy mindig figyeljenek a védekezésre, és csak olyan kapcsolatba menjenek bele, ahol mindkét fél részéről megvan a szerelem és a bizalom. Imádom a lányom, és legszívesebben minden percem vele tölteném, de egyszerűbb lett volna minden, ha jobban vigyázok a testemre azon a nyáron.
A képek forrása a weheartit.com, femina.hu,timedotcom
