A halott anyagból összefércelt szörnyalak képe mindannyiunk számára ismerős, bár azt talán kevesen tudják, hogy a Frankenstein doktornak és teremtményének tragikusan hátborzongató története Mary Shelley angol írónő több, mint 100 éves műve.
A 18 éves Mary Shelley, férje, Percy Bierce Shelley és barátaik, köztük Lord Byron, 1816 nyarán a svájci Genf környékén tartózkodtak. Mary leírása alapján az idő hideg volt és esős. A társaság tagjai esténként körülülték a lángoló fahasábokat és német kísértethistóriákkal szórakoztatták egymást, majd úgy döntöttek, jó szórakozás lenne, ha maguk is írnának kísértethistóriákat. Az idő jobbra fordult, és a társaság férfitagjai inkább a svájci hegyekbe mentek kirándulni. Mary volt az egyetlen, aki befejezte a szövegét, amelynek a Frankenstein, avagy a modern Prométheusz címet adta. A könyvet Mary először álnéven adta ki Londonban 1818-ban. 1823-ban már saját nevével szerepelt a címoldalon. A Frankenstein mellett érdemes megemlíteni az írónő Utolsó Ember című könyvét, amely egy apokaliprikus látomás egy olyan jövőről, ahol egy járvány kipusztítja az emberiséget, és néhány túlélő a 19. század eleji európa mintájára elképzelt, kihalt tájakon bolyong.
A történet hőse a fiatal scájci természettudós, Frankenstein, aki úgy véli, az elektromossággal életet lehelhet a halott anyagba. Így különböző élettelen emberi maradványokból összefércel egy rémalakot, akit “galvanizmussal” sikeresen életre is kelt. Frankenstein tervtét siker koronázza, de maga is megretten teremtményének és saját tettének embertelen mivoltától. A szörnyeteg maga is öntudatra ébred, és az a rettegés, amit a környzetéből kivált, eltávolítja őt az emberektől, és gyűlöletté alakul át. A teremtmény pusztító dühe végül saját teremtőjére is lesújt.
A rövid leírásból is látszik, hogy a populáris kultúrában eltrejedttel ellentétben Frankensteinnek az ifjú tudóst nevezik, nem a teremtményét. A 18. század végén népszerűvé váló, kísérteties, nyugtalanító, esetenként horrorisztikus “gótikus” regény hagyományát követte az írónő. A regény különlegessége, hogy a természettudományok segítségével mutat rá a szerző az emberi létezés néhány alapkérdésére, az emberi gonoszság és a szeretet milyenségére, a hiúságra, a tudomány és az etika viszonyára is. így a science fiction irodalom első műveként is szoktak beszélni a regényről.
Az élőhalott szeretetéhes szörnyeteg képe igen népszerűvé vált a populáris kultúrában. Először 1910-ben dolgozták föl a történetet egy alig 10 perces filmben. 1931-ben Boris Karloff főszereplésével leforgatták Hollywoodban a Frankenstein című filmet. 1935-ben a Frankenstein menyasszonya című, jól megkomponált, expresszionista látványvilágú film is elkészült. Az 1974-es Ifjú Frankenstein című film szatirikusan mutatja be az eredeti történetet. 1994-ben mutatták be Robert de Niro, Helena Bonham Carter és Kenneth Branagh főszereplésével a Frankenstein című filmet, amely hűen követi a regény eredeti cselekményét. Az itt felsoroltakon kívül még számtalan film foglalkozott az nagyra vágyó ifjú tudóssal és tragikus sorsú, szomorú teremtményével.
