A sulikezdés valószínűleg egy rossz rémálommal ér fel, főleg, ha egy új helyen indul a tanév. Új emberek, új tanárok, új szokások. Na meg persze új kellemetlenségek is.
Történetünk alanya, saját bevallása szerint is vonzza a bajt, – amit a sztoriját elhallgatva abszolút el is hiszünk, – de erre a pechszériára bizony még ő sem számított. Főleg nem az új gimijében, az első tanítási napon.
Tipikus sztoriként kezdődik az enyém, költözés miatt új suliban kezdtem a tanévet. Önmagában nem dobott fel sem a költözés, sem az új környezet gondolata. Mégis igyekeztem pozitív lenni, mert hiszen a gimnázium első két évét egy kisváros középsulijában töltöttem, most pedig egy fővárosi gimi forgatagába csöppenek bele. Persze baromi izgatott voltam az első napom előtt, alapjában stresszes vagyok, s ez a feszültség gyakran ölt testi tüneteket is. Émelygek, fáj a gyomrom, hasmenésem van. Már előző este szenvedtem a testi kínoktól, de sikerült nagy nehezen elaludnom és reggel aránylag jól éreztem magam. Anyukám eldobott kocsival a suliba. Mikor megláttam, mennyien tolonganak a bejárat előtt, totál elképedtem!
Ez az iskola sokkal nagyobb volt, mint az én gimim! Na ettől rendesen belém állt a para. Így persze nem meglepő, hogy mikor kiszálltam a kocsiból, rögtön megbotlottam és elestem. A világos farmerem tök koszos lett, de nem volt mit tenni, beletörődtem, hogy marad egész napra a piszkos gatya, ennél nagyobb bajom ne legyen.
De még ezt végig sem gondoltam, azonnal lett nagyobb bajom.
Mikor anyum meglátta, hogy elesek, azonnal kiugrott a kocsiból és odarohant hozzám, majd fennhangon elkezdte az anyáskodást, a sajnálkozást és még le is térdelt, hogy leporolja a nadrágom. Így egy eléggé félreérthetetlen szituba kerültem a saját anyámmal, amelyet tapssal és füttyel jutalmaztak a szemtanúk. Miután sikerült anyumat lerázni, elindultam befelé. Mikor aztán elhaladtam egy kisebb srác csoport előtt, akik végignézték a korábbi jelenetet, az egyik utánam üvöltött: „Mi van, haver, egy milffel vereted?” Úgy tettem, mint aki megsem hallotta, de érzékeltem, hogy nem csak ez a társaság, hanem mások is jót röhögnek ezen a beszóláson.
Mivel ez a kellemetlen belépő eléggé megkavart, azonnal el is tévedtem az épületben. Végül egy kedvesnek tűnő csajtól megkérdeztem, hol is találom az osztálytermem, aki készségesen meg is mutatta. Amint beléptem a terembe, persze minden szem rám szegeződött. Nem törődtem vele, beültem az egyik padba. Elkezdődött az osztályfőnöki óra. A tanárnő egy rövid bevezető után közölte, hogy idén új taggal bővül az osztály, majd megkért, hogy:
„Zsófia, kérem, álljon fel és mutatkozzon be a többieknek!”
Mivel én voltam az egyetlen új tag, ezért mindenki felém fordult… Néhány másodpernyi kínos csönd után egy nagyszájú srác rám kiabált, „Zsófika, kérlek, mutatkozzál be!” A többiek persze visítottak a nevetéstől. Irtó vörös fejjel felálltam és közöltem, hogy noha én vagyok az új diák, engem nem Zsófinak, hanem Misinek hívnak, egyébként innen és innen jöttem, ezért és ezért vagyok itt. A tanárnő eléggé zavarba jött, majd a szűnni nem akaró nevetésáradatot túlkiabálva közölte, hogy minden bizonnyal rossz helyen vagyok, ők egy lányt vártak ide. Kiderült, hogy elnéztem az emeletet és nem az én osztálytermembe mentem be, így átszenvedtem magamat a jó osztályba, ahol szintén lezajlott a bemutatkozós szitu.
Eddigre viszont már olyan ideges voltam, hogy a gyomrom újra rendetlenkedni kezdett és miközben az új osztálytársaim feszült figyelemmel hallgatták a bemutatkozásom, addig folyamatosan egyre hangosabb és furább hangokat adott ki.
Mikor a kis monológom végére értem, éreztem, hogy nem bírom tovább és engedélyt kértem, hogy kimehessek a mosdóba.
Erre az osztályfőnököm közölte, hogy ebben a gimnáziumban ez nem szokás, 17 éves férfiként legyek képes a kiválasztási folyamataimat kontroll alatt tartani. Na ezen jól röhögött az osztály. Én viszont nem tudtam ennyire nevetni, ugyanis a hasam morgása egyre erősödött és az óra utolsó tíz percében olyan büdöseket eregettem, hogy még a szomszéd padsorban is fintorogtak a lányok. Miután a szünetben útba ejthettem a vécét és igencsak hangosan kiadhattam magamból mindent, amit persze a szomszéd vécében titokban cigiző srácok viccesnek szánt kommentárokkal tűzdeltek, a nap többi része nyugiban telt. Mondanom sem kell, hogy ezért az első napomért még hosszú ideig hallgattam az oltogatásokat.
