Múlt héten már beszélgettünk Szabó Rolanddal, aki a budapesti Szent István Gimnázium magyar és történelem szakos vezetőtanára, az ELTE Történelem Segédtudományai Tanszékének egyetemi oktatója és a 2019-es Év tanára.
A tanár úr egyebek mellett személyes tapasztalatait és a távoktatással kapcsolatos véleményét is megosztotta velünk. Interjúnk második részében pedig elárulja, hogyan vonható össze a jelenlegi járvány az irodalommal és ötleteket is ad arra vonatkozólag, hogyan lehet hatékonyabb a tanulás és tanítás a jelenlegi helyzetben.
Mivel a diákok nem csupán egy tanárt látnak Önben, hanem egy megértő felnőttet is, így gondolom, nem csupán a tananyagról beszélgetnek az online órákon sem. Szóba kerül a koronavírus?
Természetesen szóba került, hiszen a jelenlegi epidemiológiai kontextusban a közbeszéd nagy részét a vírusról szóló hírek teszik ki. A világirodalomban toposzként is szolgált már ez korábban, gondoljunk csak Boccaccio remekművére. A Dekameron keretét a firenzei pestis adja, kiváló lehetőséget nyújtva a 21. századi olvasónak, hogy saját helyzetét összehasonlításra bocsássa. A magyar nyelvi óra kontextusában a hivatalos levél formai és stiláris kötöttségeinek tanítása és annak számonkérése kapcsán már házi feladatot is kértem az István Gimnázium jelenlegi 11.D osztályától, ahol a koronavírus miatt kialakult rendkívüli helyzet következtében elmaradt OKTV-döntők ügyében kellett érdeklődni hivatalos levélben a szervezőktől. Más osztályban a történelemóra kereteiben rendezünk a jövő héten videókonferenciákat a középkori egyetemes történelem kapcsán, többek között a nagy járványokról.
Egy korábbi interjúban olvastam, hogy Ön nem pusztán magukat a történelmi eseményeket tanítja, sokkal inkább az események mögötti ok-okozati összefüggéseket igyekszik megértetni a diákjaival. Ez a hozzáállás igaz a jelenleg fennálló helyzetre is?
Az adatok visszakérdezésének önmagában semmi értelme nincs, a lexikaként meghatározott kompetencia csak akkor készség, ha mögötte ott van az ok. Ok-okozati összefüggéseiben kell rávilágítani az emberiség történetére, a különböző események mögött meghúzódó döntések miértjeinek vizsgálata, és azoknak a megfelelő kontextusban való alkalmazása kell, hogy ma, 2020-ban a történelemoktatás lényege legyen. A jelenlegi helyzetre is fenntartom ennek létjogosultságát. Az összefüggések megértésének s azokból a konzekvenciák levonásának készségegyüttesét kiválóan lehet fejleszteni online audiovizuális disputaórák megrendezésével, problémaközpontú beadandó esszék íratásával, reflektív magyarázatokkal, online faliújságok és különböző ok-okozati viszonyokat föltérképező infógrafikák szerkesztésével, s azokból akár online kiállítások megrendezésével.
Ön szerint a mostani kényszerhelyzet milyen hatással lesz a távoktatás jövőjére?
A mostani online oktatási rend olyan helyzetet teremtett, amely mindenképp a tudatos, a tanulás-tanítás folyamatát segítő IKT-eszközhasználati kultúra fejlődésének javát szolgálja, de mindezt annak árán, hogy elveszi a személyes kontextus lehetőségét. Így ez a változás – tudatosan nem a „fejlődés” kifejezést használom itt – nem annak a természetes folyamatnak a medrében zajlik (megy végbe), ahol valójában le kellene folytatódnia: az IKT-eszközökkel támogatott rendes oktatási rendben. Ebből adódóan a „változás” kifejezést érzem itt korrektnek, nem a „fejlődést”.
Van esetleg valamilyen javaslata, amellyel hatékonyabbá vagy éppen könnyebbé tehető ez az oktatási forma a tanárok és a diákok számára?
Természetesen van. A pedagógiai folyamat legyen eltervezve, ugyanis az esetleges feladatkiosztás nem digitális pedagógia. A valós életből vett problémákat próbáljuk meg kiindulópontként használni és arra keresni a megfelelő szoftvereket és applikációkat. Hangsúlyoznám, hogy a fennálló helyzet nem az optimális digitális pedagógiai dinamikát követi, hiszen ott a tanári terhelés a digitális tananyag létrehozásakor jelentős, majd az e-learning tananyag kiértékelésekor, a formatív visszajelzéskor. Az e-learning tanulási metódus során a tanár figyelemmel kíséri a folyamatot, de abban a szakaszban tanulási tartalmakat nem hoz létre. Most, Magyarországon ez a három szakasz párhuzamosan zajlik, jelentős terhelést róva a tanárkollégákra. Végezetül, tartsuk szem előtt a pedagógiai célok angol szakirodalomban használatos tipológiáját, a SMART-célokat. Vagyis „Specific”, azaz konkrét tevékenységhez kötődő célok meghatározása szükséges; „Measurable”, vagyis mérhető legyen a folyamat és az eredmény (akár alternatív értékelési módszerekkel); „Attainable”, tehát belátható és elérhető legyen a feladat (ne terheljük se a diákokat, se a szülőket, s önmagunkat se); „Results-Focused” vagyis a kimeneti követelményekre fókuszáló tanulási cél kijelölésének fontossága; s végezetül „Time-Focused”, tehát a pedagógiai cél belátható időn belül elérhető legyen.
Mit üzen a kollégáknak és a gyerekeknek a kialakult helyzettel kapcsolatosan?
„A függőlegesek tűrhetetlen / feszültségei fent és lent között.” Kiváló költőnk, Nemes Nagy Ágnes szavait idéztem, örök érvényű Között című remekművéből. Talán valahogy így vagyunk most mi, emberiség, 2020-ban a világban. Között vagyunk, valahová tartunk. Bízom a Teremtő jóságában, a teremtés értelmében. Bízom abban, hogy valami jó következik. Tegyünk érte, hogy így legyen!
Ezt olvastátok már? Így tanul otthon a Középsuli Dominikája
