Amikor unottan nyomkodod az okostelefonod a pad alatt, belegondoltál már, hogy valójában egy horrortörténetet mesél éppen a tanár? A dicsőséges hősök mellett rengeteg sötét alak is szerepel a történelemben. Most az oroszországiakról olvashattok.
Nem véletlenül ragasztotta a rettegett melléknevet az utókor IV. Iván cárra. Bár politikai tevékenysége megerősítette az ország pozícióit (aktív külpolitikája mellett közigazgatási, egyházi és katonai reformokat is bevezetett), mentális zavarairól sokat írtak már a történészek. A problémák felesége, Anasztázia halála után kezdtek nyilvánvalóvá válni 1560-ban. Rögeszméjévé vált, hogy a bojárok (az orosz nemesek) gyilkolták meg asszonyát. Az elméjén elhatalmasodó paranoia miatt a hatalmi berendezkedést is átszervezte. 1565-ben kettéosztotta a közigazgatást a bojárok által vezetett zemscsinára és a saját emberei vezette opricsnyinára. Fokozatosan távolította el terrorintézkedésekkel ellenfeleit.
Az egyik legkegyetlenebb akcióra 1570-ben került sor a tehetős Novgorodban, ahol 60-70 ezer embert mészároltak le. A helyzetet tovább rontották az uralkodása végén következő politikai kudarcok. Le kellett mondania balti-tengeri hódításairól, támadták a tatárok, ráadásul pestis és éhínség sújtotta Oroszországot. Utolsó éveiben közvetlen környezetét is mérgezte, nem szó szerint. Például várandós menyét megverte a szerinte illetlen ruhája miatt, a kismama el is vetélt. A leghírhedtebb kirohanásakor pedig a vita hevében saját fiát szúrta le 1581-ben.
Vélhetően Grigorij Raszputyint tartják az orosz történelem legsötétebb alakjának, aki rendkívüli befolyással volt a cári családra. A szibériai Pokrovszkojéban 1869-ben született férfi eredetileg igen kicsapongó életet élt. Miután három hónapot töltött egy kolostorban és megvilágosodott, egy szektával került kapcsolatba. Ez azonban nem hozott túl nagy változást életvitelében, ugyanis a tagok a gyönyörök élvezetével és az azt követő bűnbánattal kívánták elérni az üdvösséget. Az orgiákkal végződő istentiszteleteket hátrahagyva szerzetesként vándorolt az országban, mígnem 1903-ban megérkezett Szentpétervárra.
Hamar népszerűvé vált a miszticizmusra nyitott arisztokrácia, különösen a hölgyek körében. Idővel politikai befolyása is nőtt. Ebben nagyban segítette hipnotizőri képessége, amellyel sikerült enyhítenie a cári trónörökös vérzékenységi panaszait. Ezután fontos politikai és kormányzati kérdésekben is kikérte a véleményét az uralkodó házaspár. A főrangú uraknak persze nem tetszett, hogy egy ilyen kétes erkölcsű jöttment senki dönt miniszterek és egyházi vezetők kinevezéséről. Többször megpróbálták eltenni láb alól.
Először feszületekkel akarták agyonverni, majd egy vélhetően felbérelt prostituált késsel végzett volna vele. Végül 1916. december 30-án gyilkolta meg Feliksz Juszupov herceg és társai Szentpéterváron, de ez az utolsó kísérlet sem ment zökkenőmentesen. Eredetileg ciánnal akarták megmérgezni, de meglepetésre a ciános bor és sütemény nem végzett Raszputyinnal. Ezért Juszupov hátba lőtte, de a mágusnak még ezután is maradt ereje talpra állni és elindulni a kijárat felé. Miután egy másik ellenfele fejbe lőtte, hogy biztosra menjenek a Névába dobták. A boncolás során viszont vizet találtak a tüdejében, ami azt bizonyíthatja, hogy nem a sokszoros gyilkossági kísérlet, hanem fulladás okozta a halálát.
