Gödöllőn jártunk C. Viki kollégámmal egy fergeteges Wellhello-koncerten, ahol egy interjút is készítettünk a srácokkal. Elég nagymértékben támogatta interjúnkat a humor, az irónia, a srácok kitettek magukért, de emellett persze a komoly válaszokat is megkaptuk tőlük. Kérdeztük a párost a piszkos anyagiakról, arról, hogy mit gondolnak rólatok, a mai középiskolás generációról, és meséltek még kedvenc és kevésbé kedvenc kötelező olvasmányaikról is.
Mennyire tudatosan építettétek fel magatokat, illetve mennyire csak szórakozásból indult?
Diaz: Tomi igazából nagyon sok pénzt akart keresni a zenéből, ezért megkeresett engem.
Tomi: Kiemeltem a mocsokból, fogalmazzunk inkább úgy, és aztán elkezdtem vele dolgozni. Én a Mizuból már három éve is dollármilliókat kerestem, de pénzből nem elég soha. Gondolkodtam, hogy mi is legyen. Visszavonuljak, vagy keressek valakit, akivel még több pénzt kereshetek. Láttam, hogy csinált zenét Caramelnek, neki meg köztudott, hogy állati sok pénze van, szóval mondtam, ha Caramel vele csinál zenét, akkor én is.
Egy kis hihi-haha és néhány tizedmásodperces csend után jött a komoly válasz is Tomitól:
„Persze, abszolút tudatos volt.”
Ha már a pénzügyek, akkor mennyire éltek meg ebből komolyabban?
Tomi: Eszméletlenül sok pénzünk van.
Diaz: Szoktuk szórni a színpadról. Nemrégen megadatott a lehetőség, hogy legyárthassuk a saját pénznemünket is, a 47.000 forintos bankjegyünket.
Tomi: Teltházas bulijaink vannak, állati sok statisztát szoktunk fizetni, hogy játsszák el, hogy rajonganak értünk. Pénzen mindent meg lehet venni manapság, gondolkodtunk is az aranylemezen, csak aztán megtetszett egy ilyen aranyozott WC-kilincs. Egyébként viccet félretéve, abban a szerencsés helyzetben vagyok, hogy immáron ötödik-hatodik éve tudok azzal foglalkozni, ami a szerelmem, és hálás vagyok a sorsnak ezért. Habár nem is a sorsban hiszek, hanem abban, hogy munka van, tehetség, szorgalom, kitartás, szerencse. Ez egy borzasztóan pozitív és szerencsés szituáció, amiben mi most benne vagyunk.
Diaz: De mindketten dolgoztunk más kemény szakmákban is azért. Én dolgoztam benzinkúton is például, de Tomi is tudna mesélni érdekes élettapasztalatairól. Sokszor megéltünk már nehéz dolgokat, de ahogyan Tomi is mondta, szorgalmasak voltunk, így megadatott ez a szerencsés helyzet, hogy most ilyen pozitívumok részesei lehetünk. Ha kell, akkor szombat-vasárnap is dolgozunk hajnali háromig, mert tudjuk azt, hogy megadott időre meg kell csinálni az új dalt, meg kell jelennünk, és oda kell tennünk magunkat a közönségért.
Mennyire hosszú távra terveztek? Külföldi terveitek vannak?
Tomi: Nekem fura ez az angolul „nyomás”. Nyilván valaki azért énekel angolul, mert az jobban tetszik neki, de szerintem Magyarországon nem azzal lehet elérni nagy sikereket, ha angolul zenélsz. Annyira szép, kifejező, részletes és gazdag a magyar nyelv, hogy mi örülünk, ha ebben ki tudjuk magunkat fejezni. Másrészt, amivel nem szoktam egyetérteni, amikor valaki azt mondja, hogy „itthon már mindent elértem, azért nyomom angolul”. Olyan nem létezik, talán már 25-30 év után, az talán már egy igazi életmű, de igazából még utána is van hova fejlődni, tovább menni.
Diaz: Mindig azt mondják, hogy ha külföldre születtem volna, akkor már palotám lenne, miközben ez nem így van. Vannak olyan zenekarok – akiket mi követünk -, akik valamilyen oknál fogva nem érnek el olyan nézettségeket, mint akár mi. Külföldön sokkal több tehetségesebb ember van, nehezebb kitűnni.
Tomi: Itthon valóban egyszerűbb kitűnni, nincs akkora konkurencia. Nem is teljesen értjük mi sem az évi négy-öt tehetségkutatót. Lassan azok nyerik meg, akik az előző háromból kiestek. Külföldön lehet, hogy tennének magasról arra, amit csinálnak egyesek, annyira átlagosnak tartanák a produkciót.
Mit gondoltok a mai tizenéves generációról, a mai középiskolásokról? Milyen üzenetet adnátok át nekik a Középsuli.hu-n keresztül?
Tomi: Olvassanak sokat! Ez éppen aktuális üzenet a költészet napján. Ne rettenjenek meg a kötelező olvasmányoktól, még ha egy utálatos dolognak tűnik. Részben az oktatási rendszer a király dolgokat is meg tudja utáltatni a srácokkal. Senkinek ne vegye el a kedvét az olvasástól. Nekem például az Egri csillagok nem volt éppen a kedvencem.
Diaz: Pedig apukám a WC-n mindig azt olvasta. Én egyszer se akartam elolvasni, ő már vagy tízszer elolvasta bent ülve. Ezt csak így mellékesen jegyeztem meg.
Tomi: Viszont a Gulliver utazásai nagyon jó volt. Egy állati jó társadalomkritika, mindenki olvassa el.
Diaz: Én A Pál utcai fiúkat szerettem nagyon.
Végül mit tanácsolnátok az érettségiző végzősöknek?
Diaz: Nem szabad stresszelni, tanulni kell rá, és akkor minden rendben lesz vele. Akkor sokkal gördülékenyebben fog menni az egész. Ez a titka igazából.
Közreműködő újságíró: C. Viktória
Borítókép: Facebook, Wellhello hivatalos, Adam Temesi Photography
