S esküdt ellenséged könyörögni fog, hogy a barátod lehessen.
– Ide nézz, Kuglifej! – rikkantotta Martin, a kerekképű Jocó előtt elhaladva.
– Húzz innen, te görény! – ripakodott rá a sértett, mire az osztály hangos hahotában tört ki: Milyen vicces, amikor mérges, de legalább már hallgat a nevére!
A középiskolás éveket, de az egész kamaszkort is megmérgezheti egy osztálytárs, aki gúnynevekkel, sértő megjegyzésekkel alázza meg a másikat. Az élcelődést márpedig nem lehet a végtelenségig tűrni. Kell egy ütős válasz, amire köpni-nyelni nem tud a „vicckirály”. Jocóból most törtek elő az eddig visszafojtott indulatok, de haragja a visszájára sült. Már megint ő a nevetés tárgya, bár meg se szólalt volna inkább! Vagy inkább mondott volna valami mást, amivel kezébe veheti az irányítást.
„Ó te drága…”
Van egy kedves ismerősöm, nevezzük csak X-nek. Akármikor találkozok vele, arrogáns hangnemben szólva fordul hozzám. Csak sejtésem van róla, miért nem szimpatizál velem, ezért mindig szorongás fog el, ha látom. Ebből adódóan megvédeni se tudom magam. Legutóbb jó szokásához híven rám dörrent, szemeimben már gyűltek a könnyek, mire váratlanul, valóságos isteni sugallat hatására elmosolyodtam, és majdnem kitört belőlem a nevetés: Hisz ez az ember egy vicc, aki mérgében majd’ kipukkad! Miért is tartottam eddig tőle?
Ekkor döntöttem el, hogy taktikát váltok, s bármit is mond nekem ezentúl, kinevetem, kedvesen mosolyogva válaszolva neki. Hadd lássa csak, ki az okosabb s ki az a bizonyos szamár.
Mélyről jövő kacagás
Ezt a bizonyos taktikát, amit csak a nevetés művészetének neveztem el, persze tanulni kell, nem megy egyik napról a másikra. Aki lobbanékony természetű, annak nehezére eshet, hogy elszámoljon háromig, majd vidám arccal rándítsa meg a vállát, jelezvén, mennyire nem izgatják a hallottak. S mégis ki nem lobban haragra, ha állandóan csúfolásnak van kitéve? Egy dühös visszaszólással viszont csak azt mutatja, mennyire zavarja az élcelődés, ami lelkesítően hat majd a csúfolódókra, újabb szlogenek gyártására buzdítva őket. A másik véglet – engem eddig ez jellemzett – az, amikor a sértett fél mukkanni sem tud, semmi frappáns gondolat nem ötlik eszébe. Ezért kezdetben segíthet, ha előre gyártja a cinikus válaszokat, később pedig magától fognak ezek eszébe jutni.
Ám hiába az ütős felelet, az simogatni fogja a másik arcát, ha nem hiteles. A kigúnyoltnak el is kell hinnie, amit mond, miszerint valóban magasról tesz rá, ki mit gondol róla, ő így is teljesen boldog. Csakis így kerekedhet felül, s érheti el, hogy végre békén hagyják.
„Jó a dumád, haver!”
Sértegetni még a legnépszerűbb embereket is szokták. A saját gyártású sorozatunkban játszó Garai Bendegúz például lányok százainak vált kedvencévé, egy jóakarója viszont így emlékezett meg róla portálunk Ask.fm-es oldalán: „Bendének nagy az orra.” Azt ugyan nem tudom, mit érzett a tehetséges színészpalánta, amikor ezt olvasta, válasza viszont senki előtt sem titok: „Ez így van. Apámtól örököltem” – írta vissza, s még egy vigyorgó fejet is a válaszához csatolt, jelezve, hogy nem érintette meg a dolog, sőt, maga is csak nevet rajta.
Bende reakciójáról mindenki példát vehet, aki hasonló cipőben jár. Akármilyen negatív megjegyzést is kapnak, az élet attól még halad tovább. Sajnos senkit sem szerethet mindenki, de egy folyton csúfolódó ismerős miatt nem érdemes rögtön eret vágni (és egyéb miatt sem). Könnyedén kell venni az életet. Ki tudja, talán igazuk van a többieknek Jocó kuglifejét illetően (minden kétséget kizáróan igazuk van), s nem is bántani akarták, csak kacagni egy jót – vele karöltve. De ha bántani is akarják, a fiúnak tudnia kell magáról, hogy kuglifej ide vagy oda, ő van felül minden tekintetben.
– Szevasz Kuglifej! Miért vagy te kuglifej?– nevetett gúnyosan Jocó képébe Martin. Már készítette a rekeszizmait Jocó sértődött válaszára, de meglepetésére nem látott osztálytársa arcán semmiféle indulatot.
– Szevasz barátom! Erről csakis az anyatermészet tehet. Hidd el, teli van ésszel– nevetett vissza rá Jocó, s Martin zavarodottságát látva úgy érezte, rég szórakozott ilyen jól. Én pedig ezúton is köszönöm X-nek, hogy hozzásegített e cikk ötletéhez!
Szerző:Fekete Fanni
Fotók:Weheartit
