Legyünk őszinték, életében már mindenki puskázott. És általában sikerült is, akármennyire lehet közben izgulni. Sokszor el se hisszük, hogy tényleg nem buktunk le. És tényleg, vajon miért nem?
Több tanárt megkérdezve, arra a következtetésre jutottam, hogy nekik hála. Elmondásuk szerint akármilyen cseles praktikát vetsz be, látnak, ha puskázol. És ha nem szólnak, azért van, mert hagyják neked. De talán nem érdemes a tűzzel játszani, ha így állunk, nem igaz?
Persze azt is hozzá kell tenni, hogy a tanár arról nyilván nem tud, amikor a diák puskázik, csak ő nem veszi észre. De a hibahatártól függetlenül tényleg többet látnak, mint gondolnád. Aki meg bőszen dolgozatot javít vagy olvas dolgozatírás közben, valószínűleg épp azért teszi, hogy ne lásson semmit. Vagy éppen hogy azt hidd ő nem figyel, holott mégis.
De biztosan tévhit még az is, hogy a harminc emberből egyet úgyse látni: elárulom, az egyöntetű nyilatkozatok alapján azt tudtam meg, hogy abszolút lát mindenkit a tanár, ha akar. Talán nem kétszáz embernél, de néhány tízet biztosan. Nem véletlenül rakják előre és középre a tanári asztalt.
Szóval, egy-két kivételtől eltekintve, nem a te ügyességed, hanem a tanár jófejsége a döntő. Amivel meg nem szép visszaélni, szóval tanuld végig a holnapi doga anyagát, hajrá!
Írta: Horváth Anna
