A hanamin, a cseresznyefák virágzásának ünnepén részt venni egyszerre meghökkentő és mámorító. Ezek a fák valójában díszcseresznyék, és a japánok imádják őket. A múlandóság és az élet jelképei. Többféle cseresznyefa van, ráadásul a hegyekben és a belső vidékeken teljesen máskor virágoznak, mint Tokióban. Vagyis virágzó cseresznyefákat március utolsó hetétől április végéig biztosan lehet látni Japánban, legfeljebb sokat kell hozzá utazni.
Az első fák egy héttel ezelőtt kezdtek szirmot bontani, de ekkor még nem ünnepelnek a japánok, aki túl korai, azt kinevetik. Ha már teljesen virágba borult a növény, akkor lehet megtartani a mulatságot. Egy hétig pompázik a fa, utána megjelennek a kis zöld levélkék, ezt a japánok már nem tartják szépnek. De ha lecsúsztál az időpontról, nem kell aggódni, hisz mint említettem más-más cseresznyefélék más-más időpontban virágoznak, tehát egyszerűen át kell sétálni egy másik parkba.
Persze arra figyelni kell, hogy vannak igen népszerű helyek, ahol százával, ezrével pompáznak a fák, és itt tényleg időben kell eszmélni. Tokióban az Ueno park és a császári kert a két leglátványosabb. Az Ueno parkban a cikk írása előtt néhány nappal, 2013-ban március 27-én kezdett pompázni a legtöbb fa, és ez még egy hétig így marad. Úgyhogy ide látogattunk el. A virágzási időpontokat több helyi tévé is közli, gyakran az időjárás-jelentést szakurajelentéssel zárják.
Az Ueno cseresznyefái alatt délután a legtöbb helyen egy-egy ember üldögélt. Ők a cégek alacsonyabb beosztású munkatársai. Foglalják a helyet az esti mulatsághoz. Persze nem tudnak elmozdulni, úgyhogy állítólag van, aki pelenkát is visel. Azért már ünneplőket is lehetett látni a kék műanyagokon, ilyenkor főleg iskolásokat. Ittak, kártyáztak, mindig a homlokukra raktak egy-egy lapot, elég muris volt. Hogy a leterített műanyag miért kék, nem tudta senki, talán azért, amiért a karácsonyfa tartója zöld.
Egyébként ahol vinni kellett takarót, ott is kék műanyagot terítettek ki a dolgozók, sok helyen láttuk. Mindenesetre az Ueno parkban sötétedéskor kezdődött az igazi mulatság. A vállalatok dolgozói megérkeztek, persze a férfiak öltönyben, a nők kellőképpen csinosan. A hanami ismerkedési party, vállalati buli is egyben.
A téma persze először maga a cseresznyefa. Most milyen korán virágzott, milyen gyönyörű. Lehet is erről beszélni, az biztos. (Ez a mámorító rész.) A parkban szinte összeérnek a virágokkal tömött gyönyörű ágak. Nappal is csodaszép, éjszaka meg a reflektorok varázsolják meséssé. Van olyan fa is, amelyik a szomorúfűzhöz hasonlít, és szinte leomlanak a virágai. (Majd a hanamitúra végén, jövő hét után feltöljük a képeket, érdemes lesz megnézni).
A külföldieket is meginvitálják az ünneplők a fájuk alá. Minket az egyik papírgyár dolgozói néztek ki maguknak. Japán olyan hely, hogy ha megszólít egy helybeli, akkor nem kell megijedni, mert inkább jót akar neked, mint rosszat, ez utóbbihoz sorolva a haszontalan kacatok megvásárlására buzdítást is. Vagyis, ha meghívnak, tényleg jön az ingyen szaké, nem lesz neki böjtje. Meg az ingyen sör, ingyen pia, rogyásig. (Hogy milyen mennyiségben, az a meghökkentő rész.) A végén már annyira örültek nekünk, hogy mindenki össze-vissza fotózgatott, annyi japán facebook-oldalon vagyunk fenn, hogy csak győzzék majd lájkolni.
A mulatság még éjfél előtt véget ér. Egyrészt este kilencre már mindenki keményen beszakézott, másrészt másnap még a legtöbben dolgoznak. Japánban pedig elkésni bűn, de rettenetes. Úgyhogy a legfiatalabb munkatárs mindenkit szépen elkísér egy taxihoz, bemondja a címet, és usgyi haza. Persze a kedves külföldieket illik megajándékozni. Mi egy Hello, Kitty babát kapunk, amelyik propellert is tud kilőni, olyat, amely felszáll a cseresznyefákig. Le is sodor néhány szirmot, kavarognak az enyhe szélben, a derék japánok nagy örömére.
