Kamaszkorom legmerészebb döntése, avagy így ballagtam én
Mikor az e heti beosztásban azt olvastam, a ballagásom történetét kell cikkbe foglalnom, fejben össze is szedtem a három évvel ezelőtti esemény fő mozzanatait: utolsó osztályfőnöki óra, kivonulás az udvarra, az igazgató és egyik osztálytársam ünnepi beszéde… De rájöttem, hogy a legtöbb ballagásnak ez a forgatókönyve – miért is érdekelné hát az enyém az olvasókat? És különben is: számomra valami egészen más miatt vált emlékezetessé ballagásom. Megírom hát azt!
Tizenegyedikes koromban történt először, hogy fodrászomtól, Anditól azt kértem: kopaszítson meg. Nem kell megijedni, csak fél oldalt, ahogyan tette azt pár évvel korábban Cassie amerikai énekesnő is. Ő volt számomra akkoriban a minta. Nagyon megtetszett a stílusa, szerettem volna hozzá hasonlítani. Tizenkettedikben újabb lépést tettem célom felé: hajamat barnáról feketére festettettem. Ezzel a megváltozott külsővel készültem aztán a ballagásomra.
Míg a többiek vasalt hajban, loknikban, kontyban gondolkoztak, én ismét valami merészségen törtem a fejem. Pár nappal ballagás előtt meg is volt az ötlet, pánikszerűen telefonáltam Andinak, hogy el tud-e vállalni. Szerencsére tudott, így elkészülhetett életem frizurája.
Bár annak idején többen is próbáltak lebeszélni döntésemről, mondván, nem illik az egyéniségemhez a felnyírt frizura, én egyáltalán nem bántam meg. Andi remek munkát végzett. A vagány és egyedi frizura magabiztosságot adott, így még arról is elfelejtkeztem, hogy nem tudok járni magassarkú cipőmben. Sikeresen el is ballagtam, osztálytársaimmal egyetemben. Az akkor készült fotókat pedig most, egyetemista fejjel nosztalgikus hangulatban néztem vissza: de jó lenne három évvel fiatalabbnak lenni!
S ha már nem lehetek: ideje kigondolni egy különleges frizurát a két hónap múlva esedékes diplomaosztómra…
Szöveg: Fekete Fanni
Fotók: Fekete Fanni
