Újabb nagy sikerű koncertet adott a Kraftwerk, ezúttal a veszprémi Gyárkertben.
„Az a jó a Kraftwerk-koncertben, hogy nem kell rá elmenni, mert mindig ugyanolyan” – írta vissza a lányom, miután elküldtem neki a legelső számról készült kötelező, 30 másodperces videót. Később megpróbálta finomítani a véleményét, pedig nem kellett volna, hiszen igaza is van, meg nem is. A Kraftwerk minden koncertjén tényleg szinte ugyanazt kapja a közönség, és éppen ezért kell ott lenni lehetőleg mindegyiken.
Németes pontossággal, alig néhány perccel kilenc után érkezett a négy „gépkezelő” a színpadon kijelölt helyére, ahonnan pontosan két óra múlva, csak az előadás végeztével mozdultak el. Így a fizikai teljesítményük természetesen nem mérhető mondjuk Mick Jagger mozgásához a Rolling Stones bármelyik fellépésén, de a Kraftwerk titka nem is ebben rejlik.
Most annak a mondatnak kellene következnie, amiben elárulom, hogy akkor miben, de ez nem ilyen egyszerű. A zene egyszerre monoton és fülbemászó, a színpadkép pedig lebutított és magával ragadó. A zsenialitás talán abban rejlik, hogy a Kraftwerk számai igazi klasszikusok: tényleg ugyanúgy szólnak, mint 40-50 évvel ezelőtt, és mégis mindig nagyon modernek, aktuálisak.
A zenekar hosszú pályafutása alkalmat adott arra a követőiknek, hogy ellessenek, ellopjanak egy-egy hihetetlen újítást vagy jellegzetes hangeffektet, dallamot a német elektronikus zene egyik megalapítójától. Bár az eredeti tagok közül már csak Ralf Hütter van a bandában, mégis sikerült az igazi Kraftwerk-hangzásvilágot megőrizni. A csapat szerencsére nem érzi szükségét annak, hogy megváltoztassa, elrontsa azt, ami évtizedeken át jó volt.
Hogy a művészek pontosan mit csináltak a színpadon, azt ezen fellépés alkalmával sem lehetett kideríteni. Mind a négyen egy-egy kis asztal előtt állták végig a két órát, szinte mozdulatlanul. Valami azért mégis bütykölhettek az asztalukon lévő dolgokkal, mert két olyan szám is volt, ahol némi improvizációt lehetett tetten érni. Egyébként minden hibátlan volt, amit látni és hallani lehetett. A basszus pedig ez esetben nem csak az ember tüdejét rázta meg, ahogy más koncerteken, hanem minden további belső szervét is.
A több ezres közönség a szemerkélő eső és a hideg ellenére kitartott az utolsó pillanatig, nem lehetett hazainduló, kiábrándult arcokat látni. Érdekes viszont, hogy a ráadás ezúttal elmaradt, és az emberek fegyelmezetten a kijárat felé indultak, amikor Ralf Hütter meghajolt és búcsút intett a színpad sarkában. Reméljük, hamar visszajön, és csak egy rövid ideig kell nélkülözni a német elektronikus zene egyik alapítóját és képviselőjét, a zseniális Kraftwerket.
Képek: Középsuli, MTI
