Egy párkapcsolat működtetése sokszor nagyon nehéz, és bonyolult. Vagy mégsem? Lehet, hogy csak mi tesszük azzá? Ahhoz, hogy erre a kérdésre választ kapjunk, először is képesnek kell lennünk szembenézni a saját vágyainkkal!
Az élet folyamatos döntések sorozata. Miután kinyitod a szemed a következő döntésed, hogy mit vegyél föl. Ha a szokottnál egy perccel később lépsz ki az ajtón, lehet, hogy pont meglátod álmaid nőjét, vagy férfiját, esetleg elkerülsz egy veszélyes helyzetet. Ezekre a dolgokra nem lehetsz hatással, de sok mindenre igen. A lényeg, hogy minden döntés, legyen az kisebb vagy nagyobb súlyú, elvezet valahová. Melyik iskolát válasszam, mi legyek amikor nagy leszek, szakítsak vagy sem?
A párkapcsolat elején minden fantasztikus. Úszunk a rózsaszín ködben, és úgy érezzük sosem lehet vége. De van, amikor ez ellen nem tehetünk semmit. Ilyenkor jól kell dönteni.
Egy idő után felütik a fejüket az első nézeteltérések. Hajlamosak vagyunk azt hinni, hogy ez azért van, mert a másik akkor mutatja ki a foga fehérjét. Csak egy dologról feledkezünk meg…mi a másik számára vagyunk a másik fél. Akkor mi is végig hazudtunk, akik most azt hisszük, hogy a másik vert át minket?
Vannak kivételes helyzetek, de a legtöbb ember nem akarja átverni a másikat merő rosszindulatból. Amikor megbántanak minket az érzés teljesen beszippant. Belekerülünk saját sértettségünk örvényébe, és képtelenek vagyunk átlátni a helyzetet, a másik helyzetét is. Ilyenkor mondjuk azt, hogy egy külső pártatlan szemlélő véleményére vagyunk kíváncsiak, mert ő jobban látja. Ez igaz is, de nem érzi azt, amit mi, nem ismeri úgy a kapcsolatot mint mi. A döntést végül akárhogy is, de nekünk kell meghoznunk.
Problémák mindig lesznek, ilyenkor a legfontosabb kérdés az, hogy milyen jellegűről van szó. Azt vallják, hogy a kommunikáció az alapja mindennek, és azzal mindent meg lehet oldani. Ez így is van, egy esetet kivéve. Az összeférhetetlenséget, mert az a beszélgetés az utolsó lesz.
Azonban még akkor is képesek vagyunk teljes szívünkből szeretni a másikat, amikor kibékíthetetlen ellentétek állnak közénk. Ez megnehezíti a döntést, mert hiszünk abban, hogy egy külső tényező majd megold mindent. Előfordulhat, hogy igen, de, ha mások az elképzelések az életről, a jövőről, az életstílusról, ami boldoggá tesz, az vajmi keveset változhat.
Ha ezek a különbségek nyilvánvalóvá válnak, és mégis erőltetjük a dolgot, az ritkán vezet a mindenki által megálmodott happy endhez.
Mit lehet ilyenkor tenni?
Erre a kérdésre csak iránymutatást lehet adni. Azt tudom, hogy mi lehet egyik vagy másik döntés esetében.
Ha megpróbáljuk megmenteni a kapcsolatot, akkor vállalni kell a kemény munkát, és az esetleges csalódás eshetőségét, ami egy harmadik személy miatt is bekövetkezhet. Ez talán a legrosszabb eshetőség az önbecsülésünk szempontjából. Azonban, ha kimondjuk a boldogító nemet, azzal utat nyitunk a legjobb irányba.
Két dologban hiszek, ami megtörténhet. A “gyászidőszak” nagyon kemény, ami elkerülhetetlen, de ekkor már nem reménykedünk, hanem gyógyulnak a sebek. Egy idő után előfordulhat, hogy ex szerelmünk és mi magunk is hasonló irányba fejlődünk, és újra egymásra találunk, csak az időzítéssel volt a probléma. Ekkor már biztosabbak lehetünk benne, hogy talán egymásnak szánt minket az ég. 🙂
A másik eshetőség, hogy találkozunk valakivel, aki pontosan azért fog szeretni minket, amilyenek vagyunk. És mellette már nem fog gyötörni az a gondolat, hogy nem vagyunk elég jók, mert ez a valaki pont azt értékeli bennünk, ami az exet esetleg még idegesítette is. Ez nem azt jelenti, hogy egyikük egy szemét, és a másik a jó, csak nem minden ember illik össze mindenkivel.
Az az opció nem létezik, hogy soha többé nem fogunk kelleni senkinek. Lehet, hogy tovább tart, de nem marad el. A lényeg, hogy merj döntéseket hozni! Nincsenek jó vagy rossz döntések, maximum erkölcsileg vitathatóak. Két döntés között csak annyi a különbség, hogy máshova vezetnek el.
kép: personalbranding.blog.hu, visionandshine.hu, www.mundo-online.de, galleryhip.com, www.hotdog.hu
